SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Lukács evangélista, az Apostolok Cselekedeteinek krónikása, így írja le Pál apostol Rómába érkezését.
Hajótörésünk után három hónappal, egy alexandriai hajón tovább indultunk. Ez a hajó a szigeten telelt, és a Dioszkurok jelvényét viselte. Szirakuzába érve három napig ott vesztegeltünk. Onnan a part mellett haladva Régiumba érkeztünk. Mivel másnap déli szél fújt, a rá következő napon Puteoliba érkezhettünk. Itt testvérekre találtunk, kérésükre egy hétig ott maradtunk, és azután indultunk tovább Róma felé.
A testvérek, amint hírt kaptak rólunk, elénk siettek egészen a Fórum Appii és a Trés Tabernae tájékáig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek és bizalommal telt el.
Amikor megérkeztünk Rómába, Pál engedélyt kapott, hogy saját szállást vegyen egy katona őrizete mellett.
Két álló esztendeig ott maradt bérbe vett szállásán. Mindenkit fogadott, aki csak fölkereste. Hirdette az Isten országát, és bátran, akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 28,11-16.30-31
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Az Úr megmutatta üdvösségét * a nemzetek színe előtt. Vö. 2b. vers.
Előénekes: Zengjetek az Úrnak új éneket, * csodálatra méltó, amit művelt.
Diadalt aratott jobbjával, * győzelmet Szentséges karjával.
Hívek: Az Úr megmutatta üdvösségét * a nemzetek színe előtt.
E: Az Úr megmutatta szabadító erejét, * igazságosságát feltárta a népek előtt.
Emlékezetébe idézte jóságát és hűségét * Izrael népe iránt.
H: Az Úr megmutatta üdvösségét * a nemzetek színe előtt.
E: Meglátta a föld minden határa, * szabadulást Istenünk hozott nekünk.
Minden földek, zengjetek az Úrnak öröméneket, * ujjongjatok és zsoltárt mondjatok.
H: Az Úr megmutatta üdvösségét * a nemzetek színe előtt.
E: Daloljatok az Úrnak citerával, * citerával és zsoltárok hangjával.
Harsonákkal és zengő kürtökkel * ujjongjatok az Úr és Király előtt.
H: Az Úr megmutatta üdvösségét * a nemzetek színe előtt.
Zsolt 97,1.2-3ab.3cd-4.5-6
ALLELUJA
Téged, Isten, dicsérünk, * téged Úrnak ismerünk! Téged dicsér, egek Ura, * apostolok boldog kara. – 6. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Uram, parancsold meg, hogy a vízen hozzád menjek!
Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.
Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket; „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 14,22-33