33. évközi hét hétfő
OLVASMÁNY a Makkabeusok első könyvéből
A választott népre Isten haragja nehezedik, mert elhagyta az Úr törvényét; a harag eszköze Antiokusz Epifánész király.
Nagy Sándor macedón király utódai közül származott egy gonosz sarjadék, Antiokusz Epifánész. Ez Rómában is élt, mint túsz. Majd a görög uralom százharminchetedik esztendejében királlyá lett. Ebben az időben a választott nép között támadt néhány gonosz lelkű ember is.
Ezek aztán felbujtogattak sokakat: „Szövetkezzünk a szomszéd pogány népekkel! Hiszen azóta szakadt ránk ez a tengernyi baj, mióta elkülönítettük tőlük magunkat!” Ésszerűnek látszott ez az érvelés, és néhányan a király elé járultak. Ez azután meg is engedte nekik, hogy a pogány szokások szerint éljenek. Erre a pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben. Szégyellték a választott nép szertartásait: a szövetségtől elszakadtak, és eltüntették annak jelét, a körülmetélkedést.
A pogányokhoz csatlakoztak: eladták magukat, hogy gonoszt cselekedjenek. Ugyancsak ez idő tájt Antiokusz írásban rendelte el, mégpedig az egész birodalom lakóinak, hogy minden nép eggyé legyen, és hagyja el saját törvényeit. Alkalmazkodott is minden nemzet Antiokusz rendeletéhez. A választott népből is sokan hajlottak szavára: kiszolgálták őt, bálványoknak áldoztak, és nem tartották szentnek már a szombatot. A száznegyvenötödik esztendőben Antiokusz király undok bálványokat emelt az Isten oltárán. Júda minden városa körös-körül követte ezt a példát. A házak bejáratánál meg a tereken tömjén égett szüntelen. Isten szent könyvét összetépték, és tűzben elégették. Azokat pedig, akiknél az Úr szövetségének könyvéből találtak, vagy akik megtartották az Úr törvényét, a király rendelete értelmében megölték. Mégis akadtak az Isten népe közül számosan, akik eltökélték magukban, hogy inkább meghalnak, de nem esznek tisztátalant: tisztán megőrzik és nem szegik meg az Úr törvényeit. Ezért aztán sokat megöltek közülük. Az Isten büntetése akkor ily súlyosan nehezedett népünkre.
Ez az Isten igéje.
1Makk 1,10-15.41-43.54-57.62-64
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Kelts életre engem, Uram, * hogy parancsaidat megtartsam! Vö. 88. vers.
Előénekes: Gonosztevők láttán elragad az indulat, * akik törvényedet félredobták.
Hiába vonnak körül kötéllel a gonoszok, * törvényedet nem felejtem.
Hívek: Kelts életre engem, Uram, * hogy parancsaidat megtartsam!
E: Rágalmazóim kínzásától válts meg, * hogy parancsaidat megtarthassam.
Túl közel vannak már álnok üldözőim * de törvényedtől távol vannak.
H: Kelts életre engem, Uram, * hogy parancsaidat megtartsam!
E: Úgysem érheti el üdvét a gonosz, * mert nem keresi végzéseidet.
Utálkozva nézem a hűtleneket, * mert nem tartják meg igéidet.
H: Kelts életre engem, Uram, * hogy parancsaidat megtartsam!
Zsolt 118,53.61.134.150.155.158
ALLELUJA
Én vagyok a világ világossága - mondja az Úr, * aki engem követ, övé lesz az élet világossága. Jn 8,12 – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A jerikói vak azt kívánta, hogy lásson. Lássuk meg mi is a helyes utat!
Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 18,35-43