32. évközi hét szerda
OLVASMÁNY a Bölcsesség könyvéből
Figyelmeztetés azoknak, akik hatalmat kaptak a földön: szentül használják fel a rájuk bízott értékeket, különben félelmetes ítélet vár rájuk.
Így szól az örök Bölcsesség: Halljátok, királyok, akik a föld népeit kormányozzátok! Figyeljetek, akik a sokaságon uralkodtok, és a népek nagy számával hivalkodtok! A Mindenható adta nektek a hatalmat, és a Magasságbeli az uralmat, aki majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat. Jóllehet az ő országának szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt, és nem éltetek Isten akarata szerint. Ezért félelmetesen és hirtelenül eljön majd az Úr, és szigorú ítéletet tart minden hatalmaskodón. A kicsik irgalomból irgalomra lelnek, a hatalmasokra azonban kemény számonkérés vár. Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amelytől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek. A hatalmasokra azonban szigorú számonkérés vár. Hozzátok intézem tehát szavamat, ti, királyok, hogy bölcsességet tanuljatok és bűnbe ne essetek. Mert akik a szent dolgokkal szentül bánnak, megszentelődnek, és akik azokat megtanulják, oltalmat találnak. Fogadjátok szívesen tanításomat, vágyódjatok rá, és okuljatok belőle!
Ez az Isten igéje.
Bölcs 6,1-11
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Kelj föl, Istenünk, * ítéld meg a földet! 8a. vers.
Előénekes: Védjétek meg a szegény és az árva jogát, * ítéljétek meg igazát az elnyomottnak és a nyomorultnak!
Szabadítsátok meg a szűkölködőt, * mentsétek ki a szegényt a gonosz hatalmából!
Hívek: Kelj föl, Istenünk, * ítéld meg a földet!
E: Bár azt mondtam: † „Istenek vagytok, * a Magasságbeli fiai vagytok mindnyájan”,
meghaltok mégis, mint a közemberek, * és elhulltok, mint bármelyik főember.
H: Kelj föl, Istenünk, * ítéld meg a földet!
Zsolt 81,3-4.6-7
ALLELUJA
Adjatok hálát mindenért! * mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 1Tessz 5,18 – 10. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Mindenért adjunk hálát az Úrnak, és dicsőítsük őt!
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 17,11-19