26. évközi hét szerda
OLVASMÁNY Nehemiás könyvéből
Artaxerxész perzsa király engedélyével Nehemiás hazatér, hogy újra felépítse a szent várost. Az Úr mindig vele van.
Hazatérésének történetét így beszéli el Nehemiás, a perzsa király pohárnoka, az Úr választott embere: Artaxerxész király uralkodásának huszadik esztendejében történt, Niszán hónapban, a tavasz havában.
Egyszer éppen bor volt a király asztalán.
Fogtam a bort, és odanyújtottam a királynak.
Azelőtt sohasem voltam szomorú.
De a király akkor megkérdezte tőlem: „Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? A szívednek valami bánata lehet!”
Nagyon megijedtem, és így szóltam a királyhoz: „Királyom, élj örökké! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg.”
A király erre megkérdezte: „Mi a kívánságod?”
Én akkor segítségül hívtam az ég Istenét, és ezt kértem a királytól: „Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el engem Júdeába, hogy a várost, ahol atyáim sírjai vannak, újra felépíthessem.”
A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tőlem: „Mennyi időre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?”
Meghatároztam egy időpontot. Ez megfelelt a királynak, és megengedte, hogy elmenjek.
Még azt is kértem a királytól: „Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a Folyón-túli országrészek kormányzói számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg hazámba, Júdeába vissza nem jutok; továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdők felügyelőjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erőd kapuihoz, ahol majd lakni fogok.”
A király mindezt biztosította nekem, mert fölöttem volt az én Istenem jóságos keze.
Ez az Isten igéje.
Neh 2,1-8
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad! 6. vers.
Előénekes: Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk, * Sion városára emlékeztünk.
Hárfáinkat fűzfákra függesztettük * azon a földön.
Hívek: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad!
E: Mert akik elhurcoltak minket, * dalt akartak hallani tőlünk.
Elnyomóink öröméneket követeltek tőlünk: * „Daloljatok nekünk Sion dalaiból!”
H: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad!
E: Hogyan dalolhatnánk az Úr énekeit * az idegen földön?
Ha elfelednélek téged, Jeruzsálem, * száradjon el a jobb kezem!
H: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad!
E: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad,
ha nem Jeruzsálemet tartom * legfőbb örömömnek.
H: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad!
Zsolt 136,1-6
ALLELUJA
Mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintek, * csakhogy Krisztust elnyerjem, és őhozzá tartozzam. Fil 3,8-9 – 6. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus követése áldozatos lemondást kíván.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 9,57-62