Évközi 17. vasárnap – Nagyszülők és idősek világnapja
Kezdőének:
Szent hajlékában lakik az Isten:
Isten, aki lakást ad házában az egyetértőknek.
Ő ad hatalmat és erőt népének. (Vö. Zsolt 67,6-7.36)
Könyörgés:
Istenünk, benned bízók oltalmazója,
aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó:
áraszd ránk bőséges irgalmadat,
hogy irányításoddal és kormányzásoddal
úgy használjuk a mulandó javakat,
hogy már most a maradandókhoz ragaszkodjunk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön örökké.
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Ábrahám könyörög az Úrhoz,
hogy ne pusztítsa el Szodoma és Gomorra városát.
Ábrahámnak megjelent az Úr, és így szólt hozzá: „Szodoma és Gomorra
bűne már égbe kiált, és igen súlyossá lett. Lemegyek hát, és megnézem,
hogy valóban úgy viselkedtek-e, ahogyan hozzám szállt az ellenük szóló
panasz szava, vagy sem; tudni akarom.”
Ekkor az Úr kíséretében levő két férfi Szodoma felé indult, de
Ábrahám megállt az Úr előtt. Azután Ábrahám közelebb lépett, és
megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat a gonoszokkal?
Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod? Nem
kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik?
Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, és az
igazaknak meg a gonoszoknak így egyenlő legyen a sorsuk. Ez nem méltó
hozzád! Te az egész föld bírája, ne tennél igazságot?!”
Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában,
értük megkegyelmezek az egész helységnek.”
Ábrahám folytatta és így szólt: „Ha már egyszer elkezdtem, hadd
szóljak Uramhoz, ámbár csak por és hamu vagyok. Lehet, hogy öt még
hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?”
Az Úr így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha legalább negyvenöt igazat
találok benne.”
Erre Ábrahám folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van.”
Az Úr ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni.”
Ő újra így szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy
csak harmincan lesznek.”
Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, akkor sem teszem meg.”
Ábrahám aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal
beszélni: Mi lesz, ha csak húszat találsz?”
Az Úr így felelt: „Húszért is megkímélem.”
Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: Lehet,
hogy csak tízen vannak.” Ezt válaszolta: „Tíz kedvéért is megkímélem
a várost.”
Ez az Isten igéje.
Ter 18,20-32
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem. Vö. 3a. vers. (12. tónus)
Előénekes: Ünnepellek, Uram, szívem mélyéből, * mert meghallgattad ajkam igéit.
Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * szent templomodban arcra borulok.
Hívek: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem.
E: Szent nevedet mindig megvallom, * irgalmadért és igaz voltodért.
Amely napon hozzád kiáltok, hallgass meg engem, * gyarapítsd az erőt lelkemben.
H: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem.
E: Valóban fölséges az Úr: † az alázatosnak gondját viseli, * messziről felismeri, kik a gőgösök.
Örökké tart, Uram, a te irgalmad: * ne vesd meg kezed alkotásait.
H: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem.
E: Megszabadít engem a te jobb kezed, * az Úr javamra dönti el ügyem.
Örökké tart, Uram, a te irgalmad, * ne vesd meg kezed alkotásait.
H: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem.
Zsolt 137,1-2a.2bc-3.6-7ab.7c-8
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
A mennyei Atya – Krisztussal együtt – minket is életre támaszt
Testvéreim!
A keresztségben Jézus Krisztusba temetkeztetek el, és
benne fel is támadtatok annak az Istennek az erejébe vetett hit által,
aki őt a halálból feltámasztotta.
Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek
következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett.
Megbocsátotta minden bűnünket. A következményeivel ellenünk szóló
adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.
Ez az Isten igéje.
Kol 2,12-14
ALLELUJA
A fogadott fiúság Lelkét kaptátok, * általa szólítjuk Istent Atyának. Vö. Róm 8,15bc – 12. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus imádkozni tanítja apostolait.
Az állhatatos imádság meghallgatást nyer.
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy
János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt
hozzájuk:
„Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”
Azután így folytatta: „Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy
barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: »Barátom, adj
kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs
mivel megkínálnom.« De az kiszól: »Ne zavarj engem! Az ajtó már be van
zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy
adjak neked.«
Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból,
erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége
van.
Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és
találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér,
kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e
köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle?
Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást
kér, akkor talán skorpiót nyújt neki?
Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek,
mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik
tőle.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 11,1-13
Prefáció:I. évközi prefáció – Misekönyv 447. oldal
Mert valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható, örök Isten: Krisztus, a mi Urunk által.
Az ő csodálatos műve volt, hogy a húsvét szent titka által a bűnből és a halál igájából arra a dicsőségre hívott meg minket, mely által választott nép, királyi papság, szent nemzet és a te megváltott néped lettünk.
Így mindenütt hirdetjük hatalmas művedet, hogy a sötétségből csodálatos világosságodra hívtál meg minket.
És ezért mi is, miként az angyalok és főangyalok, a trónod körül álló hatalmas égi szellemek, és minden seregek a mennyben, a te dicsőséged himnuszát zengjük, és velük együtt vég nélkül énekeljük:
Áldozási ének:
Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el, hogy mennyi jót tett veled. (Zsolt 102,2)
Vagy
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. (Mt 5,7-8)
Áldozás utáni könyörgés:
Urunk, Istenünk, magunkhoz vettük ezt a mennyei szentséget,
szent Fiad szenvedésének örök emlékét.
Add, kérünk, hogy üdvösségünkre váljék az az ajándék,
amelyet kimondhatatlan nagy szeretetében
ő maga adott nekünk.
Aki él és uralkodik mindörökkön örökké.