13. évközi hét kedd
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Isten igazságos ítélete sújtja a bűnös városokat: Szodomát és Gomorrát.
Szodoma lakóinak gonoszsága miatt virradatkor az angyalok így sürgették Lótot: „Kelj föl, vedd a feleségedet meg két lányodat, hogy el ne pusztulj te is a város gonoszsága miatt!” Amikor pedig Lót tétovázott, megragadták a kezét, meg a feleségének és a két leányának kezét is, mivel az Úr megkegyelmezett nekik.
Kivezették, és a városon kívül útra bocsátották őket. Közben így szóltak Lóthoz: „Mentsd az életedet! Hátra ne tekints, és meg ne állj az egész környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne pusztulj!”
De Lót könyörgött: „Kérlek, Uram, ne küldj oda! Hiszen szolgád kegyelmet talált előtted, és nagy a te irgalmasságod, amelyet irántam tanúsítottál, hogy megmentsd életemet. Én nem tudok a hegyre menekülni, hátha utolér a veszedelem, és meghalok. Íme, itt ez a város a közelben, hadd fussak oda! Kicsi is, hadd meneküljek oda! Ugye valóban kicsi? És akkor életben maradok.”
Az Úr így válaszolt neki: „Íme, ebben a dologban is meghallgatom kérésedet, és nem pusztítom el azt a várost, amelyért szólottál. Sietve menekülj oda, mert semmit se tehetek, amíg oda nem érsz.” Ezért nevezték azt a várost Szegornak, (azaz „Kicsi”-nek).
A nap éppen akkor kelt föl, amikor Lót Szegorba ért. Ekkor az Úr kénkövet és tüzet hullatott az égből Szodomára és Gomorrára. Így pusztította el ezeket a városokat és az egész környéket a városok egész lakosságával, sőt a föld növényzetével együtt. Lót felesége azonban hátratekintett, azért sóoszloppá változott.
Ábrahám kora reggel fölkelt, és arra a helyre ment, ahol korábban az Úr színe előtt állott. Odatekintett Szodoma és Gomorra felé, meg a környék egész földje felé, és látta, hogy olyan füst száll föl a földről, mint az olvasztókemence füstje.
Amikor tehát az Isten elpusztította a környék városait, megemlékezett Ábrahámról, és megmentette Lótot a pusztulástól, amikor elpusztította azokat a városokat, amelyekben Lót lakott.
Ez az Isten igéje.
Ter 19,15-29
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Jóságodat, Uram, * szüntelenül szemem előtt tartom. (3a. vers - 8. G tónus)
Előénekes: Tégy próbára, Uram, vizsgálj meg engem, * tisztítsd meg szívemet-lelkemet.
Szemem előtt tartom jóságodat szüntelen, * igazságod szerint járok-kelek.
Hívek: Jóságodat, Uram, * szüntelenül szemem előtt tartom.
E: A gonoszokkal ne ragadd el lelkem, * se életem a vérengzőkkel.
Teli az ő markuk gonoszsággal, * s vesztegető ajándékot rejt jobb kezük.
H: Jóságodat, Uram, * szüntelenül szemem előtt tartom.
E: Én azonban feddhetetlenül élek, * szabadíts meg, és könyörülj rajtam!
Lábam megmarad az egyenes úton, * s a gyülekezetben áldalak, Uram!
H: Jóságodat, Uram, * szüntelenül szemem előtt tartom.
Zsolt 25,2-3.9-10.11-12
ALLELUJA
Az Úrban remélek, * az ő igéjében reménykedem. Zsolt 129,5 – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus lecsendesíti a háborgó tengert.
Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt.
Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett.
Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 8,23-27