húsvét 4. hét csütörtök
SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Dávid utódaiból támasztotta Isten az Üdvözítőt.
Pál és kísérői Páfuszban tengerre szálltak, és a pamfíliai Pergébe hajóztak. A Márknak nevezett János ekkor elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
Ők viszont Pergén keresztül eljutottak a pizídiai Antióchiába. Itt egy szombati napon betértek a zsinagógába, és leültek. A mózesi törvény és a próféták írásainak olvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk valakit ezzel a kéréssel: „Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!”
Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett és beszélni kezdett: „Izraelita férfiak és ti, istenfélők, figyeljetek! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan, és negyven esztendeig gondjukat viselte a pusztában, Kánaán földjén hét népet semmisített meg, hogy földjüket nekik adja birtokul. Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Azután Sámuel prófétáig bírákat adott nekik. Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault, Kisnek fiát adta nekik, ezt a Benjámin törzséből származó férfiút. Amikor őt elvetette, Dávidot tette királyukká. Róla így nyilatkozott: »Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfiúra találtam, aki mindenben teljesíti akaratomat.«
Ígéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten a választott nép Üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette az egész népnek. Amikor János befejezte küldetését, kijelentette: »Nem az vagyok, akinek engem tartotok. De íme, itt jön már, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani.«”
Ez az Isten igéje.
ApCsel 13,13-25
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Hadd énekeljem Örökké, * Urunknak irgalmas jóságát. (Vö. 2. vers. - 6. tónus)
Vagy: Alleluja. 6. szám.
Előénekes: Az Úr irgalmáról éneklek örökkön-örökké, * hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti ajkam.
Így szóltál: † „Irgalmam szilárdan áll mindörökké.” * Valóban, a te hűséged erős, miként a mennybolt.
Hívek: Hadd énekeljem örökké, * Urunknak irgalmas jóságát.
Vagy: Alleluja.
E: „Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, * szent olajommal felkentem.
Biztos támasza kezem lesz, * karom teszi őt erőssé.”
H: Hadd énekeljem örökké, * Urunknak irgalmas jóságát.
Vagy: Alleluja.
E: „Vele lesz hűségem és kegyelmem, * magasra emelkedik feje az én nevemben.
Így szólít majd engem: † »Atyám vagy nékem, * Istenem és üdvöm sziklája.«”
H: Hadd énekeljem örökké, * Urunknak irgalmas jóságát.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 88,2-3.21-22.25 és 27
ALLELUJA
Jézus Krisztus, te hűséges tanú † és elsőszülött a holtak közül! * Szerettél minket, és véreddel lemostad bűneinket. Vö. Jel 1,5ab – 1 D2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Aki Jézus küldöttjét befogadja, az magát Jézust fogadja be.
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.
Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 13,16-20