Húsvét 2. vasárnapja, az isteni irgalmasság vasárnapja
Kezdőének:
Mint a most született kisdedek,
hamisítatlan, szellemi tej után vágyakozzatok,
hogy általa növekedjetek az üdvösségre,
alleluja!
(1Pét 2,2)
vagy
Örüljetek dicsőségeteknek,
adjatok hálát Istennek,
aki meghívott titeket
a mennyek országába, alleluja!
(4Ezdr 2,36-37)
Könyörgés:
Örökké irgalmas Istenünk,
te lángra lobbantod
a neked szentelt nép hitét,
amikor évről évre visszatér húsvét ünnepe.
Növeld kegyelmedet, amelyet megadtál nekünk.
Add, hogy méltóképpen megértsük,
milyen vízben tisztultunk
milyen Lélekből születtünk újjá,
és kinek a Vére szerzett nekünk megváltást.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön örökké.
OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből
A hívők száma napról napra növekedett.
Az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép körében.
Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki
sem mert közéjük elegyedni, de a nép sokra tartotta őket.
A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az
Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket,
hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt,
még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odatódult, vitték a
betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, és ezek mind
meggyógyultak.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 5,12-16
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad. Vö. 1. vers. 6. szám. (6. tónus)
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 6. szám.
Előénekes: Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
Mondja Áron papi háza is, * mivel irgalma örökké megmarad.
Hívek: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: A kő, amelyet az építők félredobtak * íme, az vált szegletkővé.
Mindezt az Úr vitte végbe, * csodálatra méltó a mi szemünkben.
Ezt a napot az Úristen adta, * örvendjünk és vigadjunk rajta.
H: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Uram, szabadíts meg engem, * ó, Uram, adj nekünk bőséget.
Áldott, aki jön az Úr nevében, † az Úr házából megáldunk titeket, * Isten az Úr, ő ragyog felettünk.
H: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Zsolt 117,2-4.22-24.25-27a
SZENTLECKE a Jelenések könyvéből
Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké.
Én, János, testvéretek Krisztus Jézusunk és az ő országának türelmes
várásában, és társatok az üldöztetésben, a Patmosz nevű szigeten
voltam, az Isten szava miatt, meg azért, hogy Jézus mellett tanúságot
tegyek.
Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona,
megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a
hét egyháznak. Erre megfordultam, hogy megnézzem, ki szól hozzám. Amint
megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt
pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Bokáig érő ruhát viselt,
aranyöv övezte mellét.
Amikor megpillantottam, mint egy halott, a lába elé rogytam, de
megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és
az utolsó, és az élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a
halálnak és az alvilágnak a kulcsa.
Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik.”
Ez az Isten igéje.
Jel 1,9-11a.12-13.17-19
ALLELUJA
Jézus mondja, † „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem, boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Jn 20,29 – 5. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Nyolc nap múlva eljött Jézus.
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus
megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól
való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt
hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a
kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya,
úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így
folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az
bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer
bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt
velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták
neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a
szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta:
„Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és
érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így
válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már
hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de
azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy
higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek
legyen benne.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 20,19-31
Prefáció:I. Húsvéti prefáció (különösen ezen a szent napon) - Misekönyv 440. oldal, ünnepélyes dallammal, 1066. oldal
Az Úr legyen veletek.
H.: És a te lelkeddel.
Emeljük föl szívünket.
H.: Fölemeltük az Úrhoz.
Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.
H.: Méltó és igazságos.
(Mert) Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös,
hogy minden időben magasztaljunk, Urunk, téged,
de különösen ezen a szent ünnepen,
– midőn áldozattá lett értünk KRISZtus,
a Húsvéti Bárány.
Mert ő az igazi Bárány, aki elvette a világ bűneit,
– halálunkat halálával MEGtörte,
és feltámadásával új életet szerzett nékünk.
A húsvéti öröm ezért kiárad az egész földre,
a nagyvilág örvendezve ujjong,
a mennyei erők és a hatalmas angyalok,
– (a te) dicsőséged himnuszát ZENgik,
és vég nélkül mondják (éneklik):
Áldozási ének:
Nyújtsd ki kezedet, érintsd meg a szegek helyét,
és ne légy hitetlen, hanem hívő, alleluja!
(Vö. Jn 20,27)
Áldozás utáni könyörgés:
Kérünk, mindenható Istenünk,
hogy a magunkhoz vett húsvéti szentség ereje
szüntelenül megmaradjon lelkünkben.
Krisztus, a mi Urunk által.