5. nagyböjti hét kedd
OLVASMÁNY Mózes negyedik könyvéből
Isten megkönyörül mindazokon, akik a Megváltó előképére, a fán függő rézkígyóra föltekintenek.
Az Egyiptomból való kivonulás idején
a választott nép elhagyta a Hór hegyét,
és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt.
A nép azonban belefáradt a vándorlásba,
és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen:
„Miért hoztál ki minket Egyiptomból,
azért, hogy meghaljunk itt a pusztában?
Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz,
és unjuk már e semmit érő manna-étket is!”
Az Úr ekkor mérges kígyókat küldött a népre,
s ezek megmarták őket,
úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt:
„Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened.
Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!”
Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt:
„Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára.
Akit marás ért és rátekint, az életben marad.”
Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára.
Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra,
az életben maradt.
Ez az Isten igéje.
Szám 21,4-9
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd! (2. vers. - 3 a. tónus)
Előénekes: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el arcodat előlem, † amidőn szorongatnak engem, figyelj reám, * amely nap hozzád kiáltok, hallgasd meg kiáltásom.
Hívek: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
E: A te nevedet, Uram, a nemzetek majd félve tisztelik, * és a föld minden királya vallja dicsőséged,
mert az Úr felépíti Sion városát, * és megjelenik dicsőségben.
H: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
E: Meghallgatja a szegények imáját, * nem veti meg kérésüket.
Az eljövendő nemzedéknek írják le mindezt, * a születendő nép is az Urat magasztalja.
H: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
E: Fölséges szentélyéből Isten letekint, * az Úr a mennyből a földre rátekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját, * és a halál fiait megmentsd fogságukból.
H: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
Zsolt 101,2-3.16-18.19-21
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
A jó mag az Isten igéje, † Krisztus a magvető; * aki rátalál, örökké élni fog. – 5. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Krisztus igazi mivoltát megdicsőülése igazolja majd.
A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”
A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?«”
Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.”
Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?”
Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.
Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.”
E szavak után sokan hittek Jézusban.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 8,21-30