4. nagyböjti hét szerda
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
A választott nép hivatása, hogy megmutassa:
milyen az Istennel kötött szövetség.
A szabadulásra váró népnek ezt mondja az Úr:
„A kegyelem idején meghallgatlak,
a szabadulás napján segítségedre leszek.
Megőriztelek, és szövetséges néppé tettelek,
hogy helyreállítsd az országot,
és birtokodba vedd az elpusztított örökséget;
hogy azt mondd a foglyoknak: »Menjetek!«,
és a sötétségben levőknek: »Jöjjetek a világosságra!«
Minden út mentén legeltetnek majd,
és minden kopár halmon legelőt találnak.
Nem éheznek és nem szomjaznak,
forró szél nem éri, és a nap heve nem égeti őket.
Mert aki megkönyörült rajtuk,
az vezeti, és vizek forrásaihoz tereli őket.
Úttá teszem nekik a hegyeket, és járhatóvá az ösvényeket.
Íme, ezek messze távolról jönnek,
azok északról és a tenger felől,
amazok pedig a déli országokból.
Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj te, föld!
Hegyek, daloljatok örömötökben,
mert az Úr megvigasztalja népét,
és megkönyörül szegényein.
Így panaszkodott Sion:
»Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!«
De megfeledkezhet-e kisgyermekéről az asszony,
és megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől?
De még ha az megfeledkeznék is,
én akkor sem feledkezem meg rólad.”
Ez az Isten igéje.
Iz 49,8-15
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve. (Vö. 8a. vers. - 5. tónus)
Előénekes: Irgalmas az Úr és kegyelmes, * nagy irgalmú és hosszan tűrő.
Az Úr mindenkihez jóságos, * és irgalmas minden művéhez.
Hívek: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.
E: Hűséges az Úr minden szavában, * és tettei szentnek hirdetik.
Az Úr a botladozót fenntartja, * és fölemeli, akit megaláztak.
H: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.
E: Igazságos az Úr minden útján, * és szent minden művében.
Közel az Úr mindazokhoz, akik őt hívják, * akik hozzá kiáltanak igaz szívvel.
H: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.
Zsolt 144,8-9.13cd-14.17-18
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Jézus mondja: † „Én vagyok a feltámadás és az élet, * aki hisz énbennem, nem hal meg örökre.” Jn 11,25a és 26 – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Úgy kell tisztelnünk a Fiút, ahogyan a mennyei Atyát tiszteljük.
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.”
E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre.
Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra.
Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 5,17-30