OLVASMÁNY a Prédikátor könyvéből
Az ifjúkor ajándékait Isten előtti felelősséggel kell használnunk, mert eljön a halál és a számonkérés ideje.
A Prédikátor szól:
Te, ifjú, örvendj fiatal korodban, és légy jókedvű ifjúságod napjaiban!
Követheted ugyan, amit szíved kíván és szemed lát,
de tudd meg, hogy mindezekért Isten előtt felelősséggel tartozol!
Elűzheted a búbánatot szívedből,
és óvhatod testedet a betegségektől,
az ifjúkor és a fiatalság akkor is mulandó!
Gondolj Teremtődre ifjúságod idején is,
mielőtt meglepnek a nyomorúság napjai,
mert eljönnek az évek, amelyekről azt mondod:
„Ezek már nincsenek kedvem szerint!”
Mielőtt ugyanis homályba hull a nap, a fény, a hold, a csillagok;
amikor eső után újra felhők jönnek;
amikor már reszketnek testőreid (a kezeid),
és ingadoznak erős harcosaid (a lábaid),
elfogynak őrlő lányaid (a fogaid),
és nem őrölnek tovább;
az ablakban leskelődőket (két szemedet) pedig
már homály födi;
amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtóid (füleid),
a malom zaja (beszéded) pedig elcsendesül;
amikor a madárfüttyre már ébren leszel,
és az énekes leányok dalát csak nehezen hallod meg;
amikor szédülsz a magasban,
és félsz az úton;
amikor virágzik a mandulafa,
a sáska jóllakik és nehezen vánszorog,
a kapor beérik és széthullatja magvait,
akkor gyógyfüveid már mit sem érnek neked,
mert elindulsz örök hajlékod felé,
s jajgatva járnak-kelnek utcádban a siratók.
Vigyázz tehát, mert mielőtt elszakad az ezüstfonál,
és megreped az aranyedény,
darabokra törik a forrásnál a korsó,
és összetörik a kútnál a kerék,
már visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett,
és az éltető lehelet teremtő Istenéhez tér.
Minden csak hiábavalóság, mondja a Prédikátor,
csupa hiábavalóság!
Ez az Isten igéje.
Préd 11,9-12,8
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre. 1. vers.
Előénekes: Te a halandót ismét porrá teszed, * így szólsz: „Térjetek vissza, emberek fiai.”
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás éjszaka.
Hívek: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom.
Mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * de estére elfonnyad és elszárad.
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk.
Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek jósága, † áldott legyen kezünk minden műve, * kísérje áldásod kezünk minden munkáját!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 89,3-6.12-14 és 17
ALLELUJA
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus győzött a halálon, * s az evangéliumban felragyogtatta az örök életet. Vö. 2Tim 1,10b – 12. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus újból megjövendöli szenvedését.
Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: „Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.”
De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 9,43b-45