Kezdőének:
Adj békét, Urunk, azoknak, akik benned bíznak, hogy prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak; hallgasd meg szolgád, és a te néped, Izrael könyörgését. (Vö. Sir 36,18)

Könyörgés:
Mindenség teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk és engedd éreznünk irgalmas jóságod, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Prófétája által a Megváltó így beszél: „Isten, az Úr megnyitotta fülemet. Én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg. Hátamat odafordítottam azoknak, akik vertek, arcomat pedig azoknak, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám! Isten, az Úr segítségemre siet. Ki ítélhetne el?”
Ez az Isten igéje.
Iz 50,5-9a

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén. (7. tónus.)
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Az Urat nagyon szeretem * mert könyörgésem szavát meghallgatta.
Fülét hozzám fordította, * amely napon hozzá kiáltottam.
Hívek: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: A halál kötelékei körül fontak, * elértek engem az alvilág gyötrelmei.
Szorongatás és fájdalom fogott el, † ámde az Úr nevét kiáltottam, * „Uram, mentsd meg az életemet.”
H: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Az Úr jóságos és igazságos, * irgalmas a mi Istenünk.
Az Úr oltalmába fogadja a kicsinyeket; * nyomorult voltam, de ő megmentett.”
H: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Lelkemet a haláltól megmentette, * szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.
Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
H: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Zsolt 114,1-2.3-4.5-6.8-9

SZENTLECKE Szent Jakab leveléből
Testvéreim!
Mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nem volna ruhája és nem volna meg a mindennapi tápláléka, és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? Ugyanígy a hit is, ha tettek nem származnak belőle, magában holt dolog. Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked hitemet.
Ez az Isten igéje.
Jak 2,14-18

ALLELUJA
Nincs másban dicsekvésem, mint az Úr keresztjében, † általa a világ megfeszíttetett számomra, * és én a világ számára. (Gal 6,14 – 4g. tónus.)

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta.
Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,27-35

Prefáció:
VIII. évközi prefáció – Misekönyv 454. oldal
Mert valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható, örök Isten:
A bűn ugyan elszakította fiaidat tőled, de szent Fiad vére és Szentlelked ereje által te újból magad köré akartad gyűjteni őket:
hogy néped, amelyet a Szentháromság egy Isten egyesít, a Te mérhetetlen bölcsességed dicséretére Egyházzá váljék, mint Krisztus teste és a Szentlélek temploma.
És ezért mi is az angyalok kórusához társulunk, dicsőítünk Téged, és ujjongva zengjük:

Áldozási ének:
Milyen drága a te irgalmad, Isten! Az emberek fiai szárnyad árnyékában találnak menedéket. (Vö. Zsolt 35,8)
Vagy
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít; a kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol. (Vö. 1Kor 10,16)

Áldozás utáni könyörgés:
Mennyei ajándékod éltető ereje járja át lelkünket és testünket, Urunk, Istenünk, hogy ne a mi ösztönös természetünk uralkodjék bennünk, hanem e szentség hatása irányítson minket mindenkor. Krisztus, a mi Urunk által.