SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Amikor Szent Pál az evangéliumot hirdeti, a megfeszített Krisztusról tesz tanúságot.
Testvéreim!
Amikor nálatok jártam, nem választékos beszéddel vagy emberi bölcsességgel akartam hirdetni nektek Isten titkát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.
Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódva mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.
Ez az Isten igéje.
1Kor 2,1-5
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem. 97a. vers.
Előénekes: Mennyire szeretem törvényedet, Uram, * egész nap azon elmélkedem.
Mily bölccsé tett parancsolatod ellenségem ellen is, * mert az az enyém már örökre.
Hívek: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
E: Minden tanítómnál okosabb lettem, * mert mindig intelmeidről elmélkedem.
Meghaladja értelmem a vénekét, * mert parancsaidat megtartom.
H: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
E: Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, * hogy megtarthassam szavadat.
Meghozott ítéleteidtől sosem hajlok el, * te magad tanítottál rájuk.
H: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
Zsolt 118,97-102
ALLELUJA
Az Úr lelke van rajtam: * elküldött, hogy a szegényeknek örömhírt vigyek. Lk 4,18 – 7b. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus fellépésével megkezdődött a megváltás kegyelmi ideje, de lakóhelyén ezt nehezen értették meg.
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: »Orvos, gyógyítsd önmagadat!« A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta:
„Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 4,16-30