OLVASMÁNY Mikeás próféta könyvéből
Isten megbünteti a kapzsi erőszakoskodókat.
Ezeknek nincs helyük az Úr közösségében.
Isten prófétája így figyelmezteti népét: „Jaj, azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk!
Megkívánják és elrabolják a mezőket, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát.”
Azért ezt mondja az Úr: „Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok kevélyen, mert gonosz idő lesz az!
Azon a napon gúnydalt költenek, és siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól:
»Végünk van, el kell vesznünk!
Népünk öröksége gazdát cserél!
Jaj, elveszik tőlünk, és bitorlók közt osztják szét mezeinket!«
Ezért nem is lesz senki, aki az Úr gyülekezetében kimérje neked osztályrészedet.”
Ez az Isten igéje.
Mik 2,1-5

VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Ne feledkezzél el a szegényekről, * mi Urunk, Istenünk! (12b. vers. - 7. b tónus)
Előénekes: Uram, miért vagy olyan messze, * miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?
Gyötri a a szegényt a kevély gonosz, * de belehull tervei tőrébe.
Hívek: Ne feledkezzél el a szegényekről, * mi Urunk, Istenünk!
E: A gonosz dicsekszik bűnös vágyaival, * a kapzsi önmagát magasztalja.
Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: * „Nem kéri számon, hisz úgy sincsen Isten!”
H: Ne feledkezzél el a szegényekről, * mi Urunk, Istenünk!
E: Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, * nyelve bajt okoz és nyomorúságot.
Leshelyén ül az utak mentén, * hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.
H: Ne feledkezzél el a szegényekről, * mi Urunk, Istenünk!
E: Uram, te ezt látod, † te minden kínt és könnyet számon tartasz, * ezeket a te kezed utoléri.
Rád hagyatkozik az elhagyatott, * az árvának te vagy segítője.
H: Ne feledkezzél el a szegényekről, * mi Urunk, Istenünk!
Zsolt 9,22-23.24-25.28-29.35

ALLELUJA
Isten kiengesztelődött Krisztusban a bűnös világgal, * és ránk bízta a kiengesztelődés hirdetését. 2Kor 5,19 – 9. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus meghagyta azoknak, akiket meggyógyított, hogy róla mint Messiásról még ne beszéljenek.
A fél kezére béna ember szombat napon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet, és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál; szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a nemzetek.”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 12,14-21