OLVASMÁNY a Királyok második könyvéből
Szedekiás király idejében teljesen elpusztul Júda országa és Jeruzsálem városa.
Szedekiás király uralkodásának kilencedik esztendejében a tizedik hónap tizedik napján történt, hogy Nabukodonozor babiloni király egész hadseregével felvonult Jeruzsálem ellen. Körülzárta a várost, és ostromműveket épített köréje. Szedekiás király uralkodásának tizenegyedik esztendejéig, a negyedik hónap kilencedik napjáig tartották ostromzár alatt a várost. Közben az éhség annyira elhatalmasodott a városban, hogy a föld népének egyáltalán nem volt kenyere.
Ekkor rést ütöttek a város falán, mire éjszaka folyamán a király és az összes harcosok a király kertje felé vezető két kőfal közötti kapun át kiszöktek a városból, bár a kaldeusok körös-körül megszállva tartották a várost. A puszta felé vezető úton menekültek. De a kaldeusok serege a király után vetette magát, és Jerikó síkságán utol is érték őt. Ekkor összes harcosai elszéledtek és magára hagyták.
A királyt elfogták, és Reblába vitték a babiloni királyhoz, aki ítéletet tartott fölötte. A babiloni király megölette Szedekiás fiait atyjuk szeme láttára, majd Szedekiást megvakíttatta, és bilincsbe verve Babilonba vitette.
Az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján – ez Nabukodonozornak, Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében történt – Nabuzárdán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája elment Jeruzsálembe. Felgyújtotta az Úr templomát és a királyi palotát; aztán felperzselt Jeruzsálemben minden házat és palotát. A kaldeusok egész serege, amely a testőrök kapitányának parancsnoksága alatt volt, körös-körül lerombolta a város falait.
A nép maradékát, amely a városban életben maradt, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi megmaradtat is fogságba hurcolta Nabuzárdán, a testőrök kapitánya. Csak a föld szegényeiből hagyott ott a testőrök kapitánya néhány szőlőmunkást és földművest.
Ez az Isten igéje.
2Kir 25,1-12
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad! (6. vers. - 4. g tónus)
Előénekes: Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk, * Sion városára emlékeztünk.
Hárfáinkat fűzfákra függesztettük * azon a földön.
Hívek: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad!
E: Mert akik elhurcoltak minket, * dalt akartak hallani tőlünk.
Elnyomóink öröméneket követeltek tőlünk: * „Daloljatok nekünk Sion dalaiból!”
H: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad!
E: Hogyan dalolhatnánk az Úr énekeit * az idegen földön?
Ha elfelednélek téged, Jeruzsálem, * száradjon el a jobb kezem!
H: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad!
E: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad,
ha nem Jeruzsálemet tartom * legfőbb örömömnek.
H: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad!
Zsolt 136,1-2.3.4-5.6
ALLELUJA
Krisztus gyengeségeinket magára vette, * és betegségeinket ő hordozta. Mt 8,17 – 10. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus meggyógyít egy leprást.
Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”
Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre a leprás azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: „Nézd, ne mondd el ezt senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 8,1-4