SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Szent István szerpap oly bölcsen beszélt a Szentlélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki.
Azokban a napokban István diakónust kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között.
A zsinagóga hívei közül többen felléptek ellene. A libertínusok, ciréneiek, alexandriaiak és a Kilikiából meg a Kis-Ázsiából jött zsidók vitába szálltak Istvánnal. Ő azonban oly bölcsen beszélt a Szentlélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki.
Erre felbujtattak néhány embert, akik azt állították: „Hallottuk, amint káromló szavakat mondott Mózes és Isten ellen!”
Így aztán annyira felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, hogy végül is rárontottak, megragadták, és a főtanács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik azt állították: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a mózesi törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis, amikor azt hangoztatta, hogy a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet, és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.”
A főtanács valamennyi tagja Istvánt figyelte, és olyannak találták arcát, mintha egy angyalé volna.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 6,8-15

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Boldog az az ember, * aki az Úr törvényét megtartja. (1b. vers. - 4 g. tónus)
Vagy: Alleluja. 4. szám.
Előénekes: A fejedelmek cselt szőhetnek és vádolhatnak engem, * szolgád akkor is törvényeidről elmélkedik,
mert örömömre vannak, * és igaz végzésed a tanácsadóm.
Hívek: Boldog az az ember, * aki az Úr törvényét megtartja.
Vagy: Alleluja.
E: Utaidat feltártam előtted és te meghallgattál, * igaz végzéseidre taníts meg engem.
Add, hogy megértsem parancsaid útját, * és elgondolkozzam csodáidon.
H: Boldog az az ember, * aki az Úr törvényét megtartja.
Vagy: Alleluja.
E: Tarts távol a hazugság útjától, * jóságosan add nekem törvényedet.
Az igazság útját választottam, * végzéseidhez tartom magam.
H: Boldog az az ember, * aki az Úr törvényét megtartja.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 118,23-24.26-27.29-30

ALLELUJA
Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való. Mt 4,4b – 2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus Kafarnaumban az Oltáriszentség szerzéséről beszél.
A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.
Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.
Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.”
Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”
„Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 6,22-29