OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből
A politikai szakadást vallási elkülönülés követi:
az új király az elszakadt országban aranyborjakat készíttet.
Amikor Jeroboám, a két részre szakadt ország északi részének királya látta, hogy a nép továbbra is a jeruzsálemi templomba jár, azt gondolta magában:
„Ha ez a nép feljár Jeruzsálembe, az Úr templomába, hogy ott áldozatot mutasson be, még visszaszáll a királyság Dávid házára. E nép szíve könnyen ura, Roboám, Júda királya felé fordul, és akkor engem megölnek, ők pedig visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.” Elhatározta tehát, hogy két aranyborjút készíttet. A népnek azt mondta: „Nehéz nektek fölmenni Jeruzsálembe. Nézd, Izrael, itt van a te Istened, aki kihozott téged Egyiptom földjéről!” Az egyik aranyborjút Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban. A dolog bűnné fajult, mert a nép egész Dánig (az ország északi határáig) az egyiket vagy a másikat imádta.
A magaslatokon szentélyeket épített. Papokat rendelt a köznépből, akik nem voltak Lévi törzséből valók.
A nyolcadik hónap tizenötödik napján ünnepet rendezett, mely hasonló volt ahhoz, amelyet Júdában szoktak tartani. Sőt Bételben azt is megtette, hogy maga is felment az oltárhoz, hogy áldozatot mutasson be az aranyborjaknak, amelyeket ő készíttetett. Aztán Bételben beiktatta az általa létesített magaslatok szentélyeinek papjait is.
Jeroboám (bár prófétai figyelmeztetést is kapott), nem tért meg gonosz útjáról, sőt továbbra is a köznépből rendelt papokat a magaslati szentélyek szolgálatára. Akinek csak eszébe jutott, felavattatta magát, és pap lehetett a magaslatokon.
Ez volt az oka, hogy Jeroboám családja büntetést vont magára. Megsemmisült, és eltűnt a föld színéről.
Ez az Isten igéje.
1Kir 12,26-32;13,33-34
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy. (4a. vers. - 2. tónus)
Előénekes: Vétkeztünk, amint atyáink is vétkeztek, * igaztalanul cselekedtünk, gonoszat tettünk.
Atyáink Egyiptom földjén * nem értették meg csodáidat.
Hívek: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
E: Hóreb hegyénél aranyborjút öntöttek, * és leborultak a faragott bálvány előtt.
Fölcserélték a dicsőséges Istent * a füvet legelő borjú képével.
H: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
E: Elfeledték Istent, ki megmentette őket, * aki nagy jeleket művelt Egyiptomban,
Kám földjén csodákat, * félelmetes dolgokat a Vörös-tengeren.
H: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
Zsolt 105,6-7a.19-20.21-22
ALLELUJA
Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való. Mt 4,4b – 2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus másodszor is megszaporítja a kenyeret.
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”
Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”
Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.
Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,1-10