OLVASMÁNY Sámuel második könyvéből
Dávid, hogy házasságtörését leplezze, megöleti Uriást.
Abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak indulni, Dávid király hadat indított a szomszédos ammoniták ellen. Elküldte tehát Joábot, a fővezérét, vele szolgáit és egész hadi népét, hogy dúlják fel az ammoniták országát, és foglalják el (fővárosukat) Rabbát. Maga Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.
Az egyik délután történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről, és a királyi palota lapos tetején sétált. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint éppen fürdött. Mivel az asszony feltűnően szép volt, Dávid elküldötte szolgáját, hogy érdeklődjék az asszony után. Az hamarosan jelentette is, hogy Betsábé az, Éliám leánya, a heteus Uriás felesége.
Dávid követeket küldött érte, és elhozatta magához. Miután az asszony visszatért otthonába, egy idő múlva megüzente Dávidnak, hogy gyermeke lesz.
Dávid ekkor parancsot küldött hadvezérének, Joábnak: „Küldd el hozzám a heteus Uriást!” Mikor Uriás megérkezett, Dávid érdeklődött tőle: „Hogy van Joáb és a sereg, és hogy folyik az ostrom?” Majd megparancsolta Uriásnak: „Eredj a házadba, és mosd meg a lábadat!”
Alighogy Uriás elhagyta a palotát, királyi étek ment utána. Ám Uriás a királyi palota kapujában, ura többi szolgái között tért nyugovóra ahelyett, hogy hazament volna a saját házába. Jelentették is Dávidnak: „Uriás nem ment haza a házába.”
Dávid ekkor meghívta Uriást, hogy egyék és igyék vele. Le is itatta őt. De este, amikor távozott, megint a szokott helyén, urának szolgái közt tért nyugovóra, és most se ment haza. Azért Dávid másnap levelet írt Joábnak, és azt Uriással küldte el. A levélben azt írta: „Állítsátok Uriást a csatasor élére, ahol leghevesebb a harc! Aztán hagyjátok magára, hogy megöljék, és meghaljon!”
A város ostroma alkalmával Joáb valóban arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy erős emberek vannak. Amikor a város védői kitörtek, és összecsaptak Joábbal, a népből, Dávid szolgái közül is többen elestek. A halottak között volt a heteus Uriás is.
Ez az Isten igéje.
2Sám 11,l-4a.5-10a.13-17
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk! (Vö. 3a. vers. – 1 D2 tónus)
Előénekes: Könyörülj rajtam, Istenem, † mivel irgalmas és jóságos vagy, * töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.
Mosd le bűnömet teljesen, * és vétkemtől tisztíts meg engem.
Hívek: Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk!
E: Gonoszságomat beismerem, * szüntelenül előttem lebeg bűnöm.
Egyedül csak ellened vétettem, * ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
H: Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk!
E: Te feddhetetlen vagy döntéseidben, * és igazságos, amikor ítélsz,
Íme, én bűnben születtem, * anyám vétekben fogant engem.
H: Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk!
E: Add, hogy vidámságot és örömet halljak, * hadd örvendezzenek megtört csontjaim.
Bűneimtől fordítsd el arcodat, * és töröld el minden vétkem.
H: Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk!
Zsolt 50,3-4.5-6a.6bc-7.10-11
ALLELUJA
Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Istene, * mert feltártad a kicsinyeknek országod titkait. Vö. Mt 11,25 – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Isten országa parányi magból fejlődik hatalmas fává!
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 4,26-34