9. évközi hét csütörtök
OLVASMÁNY Tóbiás könyvéből
Isten azért küldte Rafael angyalt és Tóbiást Ráguelhez, hogy Sára Tóbiás felesége legyen.
Rafael és az ifjú Tóbiás már közeledtek Ekbatanához, amikor Rafael ezt mondta az ifjúnak: „Tóbiás testvér!” Ő így felelt: „Itt vagyok.” Az angyal így folytatta: „Ezen az éjjelen Ráguelnél maradunk. Ő rokonod, és van egy Sára nevű leánya.”
Amikor Ekbatanába értek, Tóbiás így szólt Rafaelhez, akit Azarja néven ismert: „Azarja testvér, vezess engem egyenesen Ráguel testvérünkhöz.” Ő elvezette Ráguel házába, aki az udvaron a kapuban ült. Először ők köszöntötték, mire Ráguel ezt mondta nekik: „Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket”, és bekísérte őket házába. Majd a nyájból levágatott egy kost, és megvendégelte őket.
Miután megmosakodtak és megfürödtek, asztalhoz telepedtek. Tóbiás így szólt Rafaelhez: „Azarja testvér, kérd meg Ráguelt, hogy adja hozzám Sárát, a nővéremet.” Meghallotta ezeket a szavakat Ráguel, és ezt mondta az ifjúnak: „Egyél, igyál, örülj ezen az estén. Nincs más, aki feleségül vehetné leányomat, Sárát, csak te, testvér. Nekem nem szabad más férfihez adnom, mint hozzád, mert te rokonom vagy. De megmondom neked az igazat, fiam. Hét férfinak adtam testvéreink közül, és mindnyájan meghaltak azon az éjjelen, amelyen beléptek hozzá. De most egyél, igyál, fiam, és az Úr gondoskodik rólatok.” Tóbiás azonban ezt mondta: „Itt én addig nem eszem és nem iszom, amíg meg nem erősíted, ami rám vonatkozik.” Ráguel ezt mondta neki: „Megteszem, tiéd lesz ő Mózes könyvének törvénye szerint, hiszen az égben is úgy határoztak, hogy neked adjam őt. Vedd tehát nővéredet, mostantól testvére vagy, ő pedig nővéred neked. Mától kezdve örökre a tied. Fiam, legyen irgalmas hozzátok az ég Ura ezen az éjszakán, árassza rátok irgalmát és békéjét.”
Ráguel ekkor hívta a leányát, Sárát, s az bejött hozzá. Majd megfogta a leány kezét, átadta őt Tóbiásnak, és azt mondta: „Vedd feleségül a törvény és parancs szerint, amely írva van Mózes könyvében. Vedd, és vezesd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek békét és jó utat.” Majd hívta a leány anyját, írólapot hozatott, hogy elkészítsék a házassági szerződést, amely szerint feleségül adja leányát Mózes törvényének parancsa szerint. Az anya hozta az írólapot, ő pedig elkészítette, és aláírta. Ezután láttak neki az evésnek és ivásnak. Majd Ráguel hívta feleségét, Ednát, s ezt mondta neki: „Nővérem, tégy rendbe egy másik szobát, és oda vezesd be leányunkat.” Az el is ment, elkészített egy ágyat, amint az ura mondta neki. Ide vezette be leányát, sírt fölötte, majd letörölte könnyeit, és ezt mondta neki: „Leányom, légy erős, az ég Ura fordítsa szomorúságodat örömre! Légy erős!” Aztán a szülők bevezették Tóbiást a nász-szobába, majd bezárták a szoba ajtaját.
Akkor Tóbiás ezt mondta Sárának: „Kelj föl, nővérem! Imádkozzunk és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük oltalmát és kegyelmét.” Sára fölkelt, és elkezdtek imádkozni és könyörögni az Úrhoz, hogy oltalmat nyerjenek. Így imádkoztak: „Áldott vagy, atyáink Istene, és áldott a te neved örökkön-örökké! Áldjon téged az ég és minden teremtményed mindörökké. Te alkottad Ádámot, és segítőtársul adtad neki Évát. Kettőjüktől származik az emberi nem. Azt mondtad: »Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkossunk neki hozzá hasonló segítőtársat.« Íme, én most nem élvezetvágyból veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjak én is, meg ő is, és egészségben öregedjünk meg mindketten.” Majd ráfelelték: „Úgy legyen. Ámen.” Aztán átaludták az éjszakát.
Ez az Isten igéje.
Tób 6,10-11;7,1.9-17;8,4-9a
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Boldog az az ember, * aki féli az Istent. (Vö. 1a. vers. - 6. tónus)
Előénekes: Boldog mindaz, ki féli az Urat, * aki az ő útjain jár.
Kezed munkájából élhetsz, * boldog leszel, és jól megy sorod.
Hívek: Boldog az az ember, * aki féli az Istent.
E: Feleséged olyan, mint a termő szőlőtő, * a te házad bensejében.
Fiaid olyanok, mint az olajfacsemeték, * úgy veszik körül asztalodat.
H: Boldog az az ember, * aki féli az Istent.
E: Íme, ilyen áldásban részesül az az ember, * aki féli az Urat.
Áldjon meg az Úr Sionból, * hogy lásd Jeruzsálem jólétét életed minden napján.
H: Boldog az az ember, * aki féli az Istent.
Zsolt 127,1-2.3.4-5
ALLELUJA
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus győzött a halálon, * és az evangéliumban felragyogtatta az örök életet. 2Tim 1,10 – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A legfőbb parancsolat: Isten és embertársaink szeretete.
Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?”
Jézus így válaszolt: „Ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 12,28b-34