Évközi 13. vasárnap

Kezdőének:
Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, örvendjetek Istennek ujjongó szóval! (Zsolt 46,2)

Könyörgés:
Istenünk, aki kegyelmeddel gyermekeiddé fogadtál és a világosság fiaivá tettél minket, kérünk, tartsd távol tőlünk a tévedés homályát, és segíts, hogy igazságod ragyogó fénye mindig tündököljön lelkünkben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből
Illés próféta tanítványául választja Elizeust.
Illés próféta élete vége felé parancsot kapott az Úrtól: „Kend fel magad helyett prófétává Elizeust, Safát fiát (Ábel-Melochából).
Akkor elment Illés, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és rávetette köntösét. Elizeus otthagyta az ökröket, Illés után szaladt, és így szólt: „Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek.” Ő azt mondta neki: „Menj csak, de térj vissza! És ne feledd, hogy milyen feladattal bíztalak meg téged!”
Azzal Elizeus elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ökrök ekéjének fáján megfőzte a húst, és odaadta az embereknek, hogy megegyék. Azután elindult, Illés nyomába szegődött, és szolgája lett.
Ez az Isten igéje.
1Kir 19,16b.19-21

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem. Vö. 5a. vers. (1 D² tónus)
Előénekes: Istenem, oltalmazz engem, mert én benned bízom, * azt mondom Uramnak: „Istenem te vagy nékem.”
Isten az én osztályrészem és sorsom kelyhe, * örökségemet tőle várom.
Hívek: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
E: Áldom az Urat, mert tanácsot adott nékem, * éjjel-nappal erre tanít szívem mélye.
Mindenkor Istent tartom szemem előtt, * jobbomon ő áll, semmitől sem félek.
H: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
E: Örvend a szívem és dalt zeng a lelkem, * sőt testem is megnyugszik bízva.
Mert nem hagyod lelkem az alvilág mélyén, * és testemnek romlás nem árthat.
H: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
E: Megmutatod nekem az élet útját, * és a végtelen boldogságot, midőn szent orcád látom.
Gyönyörűségre hívtál engem, * jobbod mellett szünet nélkül.
H: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
Zsolt 15,1-2a és 5.7-8.9-10.11

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből
Isten gyermekeinek szabadságát Krisztus szerezte meg nekünk.
Testvéreim!
A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket.
Testvéreim, a meghívástok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” De ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást.
Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a (Szent)lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.
Ez az Isten igéje.
Gal 5,1.13-18

ALLELUJA
Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád, * örök életet adó igéid vannak. 1Sám 3,9; Jn 6,68c – 5. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania: Jézus követése áldozatot kíván.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.
Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 9,51-62

Prefáció:
V. évközi prefáció – Misekönyv 451. oldal
Mert valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható, örök Isten:
Mert te alkottál mindent, amiből a világ épül, az idők járásának te szabtál törvényt.
A te képmásodra formáltad az embert, sőt hatalmába adtad mindazt, amit a világban ámulva látunk, hogy helyettesedként uralkodjék minden műveden, és nagy tetteidért szüntelen magasztaljon Téged, Krisztus, a mi Urunk által.
És ezért mi is dicsőítünk az összes angyallal együtt, vidám lélekkel éneklünk, és hálás szívvel zengjük:

Áldozási ének:
Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! (Vö. Zsolt 102,1)
Vagy
Atyám, értük könyörgök, hogy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem – mondja az Úr. (Jn 17,20-21)

Áldozás utáni könyörgés:
Kérünk, Urunk, Istenünk, éltessen minket ez a szent áldozat, amelyet felajánlottunk, és amelyben részesültünk, hogy örök szeretettel hozzád kapcsolódva örök életre szóló gyümölcsöt hozzunk. Krisztus, a mi Urunk által.