SZENTLECKE Szent Jakab apostol leveléből
Az apostol figyelmeztet bennünket: óvakodjunk a nyelv bűnétől.
Testvéreim!
Ne akarjatok annyian tanítók lenni, mert tudjátok, hogy ezzel súlyosabb ítélet jár! Hiszen úgyis sok dologban hibázunk mindnyájan.
Ha valaki szavával nem vétkezik, az tökéletes férfi. Az ilyen fegyelmezni tudja egész testét. Ha a ló szájába zablát teszünk, hogy engedelmességre szorítsuk, az egész testét irányítani tudjuk. Lám a nagy hajót, még ha erős szél hajtja is, a kis kormány oda irányítja, ahová a kormányos akarja. Így a nyelv is kicsiny testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Lám a csekély tűz mekkora erdőt gyújt föl. A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Tagjaink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, sőt a pokoltól lángra lobbantva, egész életutunkat fölégeti.
Az összes vadállatok, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természete megszelídíthető, és az ember meg is szelídíti őket. A nyelvet azonban senki emberfia nem képes (tökéletesen) megszelídíteni, mert nyugtalan, gonosz és tele van halálos méreggel.
A nyelvvel áldjuk az Urat, a mi Atyánkat, de vele átkozzuk az embert is, aki Isten képmására alkotott teremtmény. Ugyanabból a szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim! Ennek nem volna szabad így lennie!
Ez az Isten igéje.
Jak 3,1-10
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Uram, te megőrzői bennünket * nemzedékről nemzedékre. (8a. vers. - 3. a tónus)
Előénekes: Segíts, Uram, mert az igazak elfogytak, * eltűntek az emberek közül, kik hűek hozzád.
Hazug dolgokat beszéltek embertársuknak, * hamis ajakkal szóltak, és kettős szívvel.
Hívek: Uram, te megőrzői bennünket * nemzedékről nemzedékre.
E: Némítsa el az Úr a hazug ajkakat, * és a nyelvet, mely fennhéjázó!
Azokét, akik azt mondják: † „A nyelvünk a dicsőségünk, az ajkunk csak értünk van, * ki lehetne az úr fölöttünk?”
H: Uram, te megőrzői bennünket * nemzedékről nemzedékre.
E: Az Úr beszéde egyenes beszéd, † salaktalan, mint a tűzben kipróbált színezüst, * hétszeresen megtisztított.
Uram, te megőrzői bennünket, * és megoltalmazol, ettől a nemzedéktől mindörökre.
H: Uram, te megőrzői bennünket * nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 11,2-3.4-5.7-8
ALLELUJA
Megnyílt az ég, és az Atya szózata hallatszott: * „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Vö. Mk 9,6 – 3 a. tónus.)
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A színeváltozáskor a mennyei Atya tanúskodik, hogy Jézus az ő szeretett Fia.
Abban az időben:
Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.
Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a halottak közül.
Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 9,2-13