Vagy:
OLVASMÁNY az Énekek Énekéből
Megtaláltam, akit szeret a lelkem.
Ezt mondja a menyasszony:
Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem; de hiába kerestem, nem találtam. Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és utcákon, keresem, akit szeret a lelkem: Kerestem őt, de nem találtam.
Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. „Nem láttátok, akit szeret a lelkem?” Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem.
Ez az Isten igéje.
Én 3,1-4a
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Terád szomjas a lelkem, * én Uram, Istenem. (Vö. 2b. vers. - 7. b tónus)
Előénekes: Uram, Istenem, virrasztva kereslek, * az én Istenem te vagy nékem.
Téged szomjaz a lelkem, testem utánad eped, * mint a puszta tikkadt, kiaszott földje.
Hívek: Terád szomjas a lelkem, * én Uram, Istenem.
E: Szentélyedben neked szolgáltam, * hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.
Mert irgalmad többet ér, mint az élet, * ezért ajkam dicsőít téged.
H: Terád szomjas a lelkem, * én Uram, Istenem.
E: Neked mondok áldást, amíg csak élek, * a te nevedben tárom imára kezemet.
Mint dús lakomával, teljék be lelkem, * ajkam ujjong, szám dicsőít téged.
H: Terád szomjas a lelkem, * én Uram, Istenem.
E: Te lettél védelmezőm, * és szárnyaid oltalmában örvendezem.
Lelkem szorosan átölel téged, * és a jobbod szilárdan tart fenn engem.
H: Terád szomjas a lelkem, * én Uram, Istenem.
Zsolt 62,2.3-4.5-6.8-9
Vagy:
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből
Ha Krisztust azelőtt emberi szempontból ismertük is, most már nem úgy ismerjük.
Testvéreim!
Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberi módon ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.
Ez az Isten igéje.
2Kor 5,14-17
ALLELUJA
Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon? * Az élő Krisztusnak sírját: a Föltámadt nagy diadalmát! – 1 D2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Asszony, miért sírsz? Kit keresel?
A hét első napján, (húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál.
Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.”
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az.
Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis „Mester”!
„Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 20,1.11-18