A Szent Kereszt felmagasztalása – Ü
Kezdőének:
Mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk, mert általa van megváltásunk és szabadulásunk. (Vö. Gal 6,14)
Könyörgés:
Istenünk, te azt akartad, hogy egyszülött Fiad a kereszten váltsa meg az emberiséget. Add, hogy mi, akik megismertük szeretetének titkát itt a földön, elnyerjük az üdvösséget a mennyben.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
Amikor ez az ünnep nem vasárnapra esik, az evangélium előtt csak egy olvasmány van; bármelyiket választhatjuk az alábbi kettő közül
OLVASMÁNY a Számok könyvéből
Akik a Felfüggesztettre néznek, meggyógyulnak.
Az Egyiptomból való kivonulás idején a választott nép elhagyta a Hór hegyét, és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt.
A nép azonban belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen:
„Miért hoztál ki minket Egyiptomból, azért, hogy meghaljunk itt a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz, és unjuk már e semmit érő manna-étket is!”
Az Úr ekkor mérges kígyókat küldött a népre, s ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt: „Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened. Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!”
Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt: „Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit marás ért és rátekint, az életben marad.”
Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.
Ez az Isten igéje.
Szám 21,4b-9
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit! (Vö. 7c. vers. - 2. tónus)
Előénekes: Figyelj tanításomra, népem, * hallgassatok ajkam igéire.
Példabeszédekre nyitom meg ajkam, * ősidők titkait hirdetem nektek.
Hívek: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
E: Amikor öldökölte őket, † keresni kezdték őt, * megtértek, és hozzá siettek.
Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk, * a fölséges Isten a szabadítójuk.
H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
E: Szájukkal azonban hamisan szóltak, * és nyelvükkel hazudtak neki.
Nem volt őszinte hozzá szívük, * s nem maradtak hűek szövetségéhez.
H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
E: De ő mégis megkönyörült rajtuk, * elengedte bűnüket, és nem szórta szét őket.
Újra meg újra fékezte haragját, * nem engedte fellobbanni indulata lángját.
H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
Zsolt 77,1-2.34-35.36-37.38
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
Megalázta magát, ezért az Isten felmagasztalta őt.
Testvéreim!
Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Ez az Isten igéje.
Fil 2,6-11
ALLELUJA
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, * mert szent kereszted által megváltottad a világot. – 8 G. tónus,
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Az Emberfiát felmagasztalják a kereszten.
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van.
Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 3,13-17
Prefáció:A dicsőséges szent kereszt győzelme
℣. Az Úr legyen veletek!
℟. És a te lelkeddel!
℣. Emeljük föl szívünket!
℟. Fölemeltük az Úrhoz!
℣. Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek!
℟. Méltó és igazságos!
(Mert) Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, – mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható, örök Isten: Te úgy akartad, hogy az emberi nem üdvösségét a keresztfa hozza meg, hogy ahonnan a halál származott, onnan támadjon az élet: – a bűn fáján győztes Sátánt a kereszt fáján győzze le Urunk, Jézus Krisztus.
A te fölségedet általa dicsérik az angyalok, és imádják az uralkodó szellemek, – az égi hatalmak rettegik; a mennyei seregek, az ég erői s a boldog szeráfkórusok – ujjongva együtt tisztelik.
Add, kérünk, hogy az ő szavukhoz társuljon szózatunk, – és alázatos megvallással mondjuk (zengjük):
Áldozási ének:
Ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok – mondja az Úr. (Jn 12,32)
Áldozás utáni könyörgés:
Szent asztalodról tápláltál minket, Urunk, Jézus Krisztus. Kérve kérünk, hogy akiket életadó kereszted által megváltottál, vezesd el azokat a feltámadás dicsőségére. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.