Nagyhétfő
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Íme, az én szolgám, akiben kedvem telik.
Ezt mondja az Úr:
„Íme, az én szolgám, akit támogatok,
választottam, akiben kedvem telik.
Kiárasztottam rá lelkemet,
hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.
Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját,
és szava sem hallatszik az utcákon.
A megtört nádszálat nem töri össze,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.
Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el,
sem kedvét el nem veszti,
míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön.
Az ő tanítására várnak a távoli szigetek.”
Ezt mondja az Isten, az Úr,
aki megteremtette az eget és kifeszítette,
aki megszilárdította a földet s kisarjasztotta rajta a növényeket,
aki éltető leheletet ad a földön lakó népnek,
és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta:
„Én, az Úr hívtalak meg igazságban,
én fogtam meg a kezed és én formáltalak.
Általad kötök szövetséget népemmel,
és adok világosságot a nemzeteknek,
hogy nyisd meg a vakok szemét,
és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat,
és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek.”
Ez az Isten igéje.
Iz 42,1-7
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Világosságom az Isten, * üdvözít engem. (Vö. 1a. vers. - 2. tónus)
Előénekes: Világosságom és üdvösségem az Úr, * kitől félnék?
Életem oltalmazója az Úr, * kitől rettegnék?
Hívek: Világosságom az Isten, * üdvözít engem.
E: Ha a gonoszok rám törnek, hogy felfalják testemet, * akkor ellenségeim és gyötrőim meginognak és a földre zuhannak.
H: Világosságom az Isten, * üdvözít engem.
E: Egész tábort állíthatnak ellenem, nem fél a szívem, * ádáz harcra kelhetnek ellenem, én akkor is remélek.
H: Világosságom az Isten, * üdvözít engem.
E: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait, * az élők földjén.
Remélj az Úrban, bátran cselekedj, * szíved legyen erős, és bízzál az Úrban.
H: Világosságom az Isten, * üdvözít engem.
Zsolt 26,1.2.3.13-14
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Üdvöz légy, Királyunk! * Tévelygéseinken csak te könyörülsz. – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Mária megkeni Jézus lábát, és ezt Jézus már temetési előkészületnek veszi.
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között.
Mária pedig vett egy font illatos, drága nárdusz-olajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával.
Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt; ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.
Jézus azt mondta neki; „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.”
A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 12,1-11