2. nagyböjti hét péntek
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Isten rendkívüli kegyelme volt, hogy Jákob fiai nem ölték meg öccsüket, atyjuk kedvencét, Józsefet.
Jákob Józsefet szerette legjobban a fiai közül,
mert öregedőfélben volt már, mikor József született.
Még tarka köntöst is csináltatott neki.
Testvérei látták, hogy Józsefet náluk jobban szereti,
ezért meggyűlölték őt,
és nem tudtak vele barátságos szót váltani.
Történt, hogy épp Szikemben tartózkodtak bátyjai,
mert arra legeltették atyjuk nyáját.
Jákob akkor így szólt Józsefhez: „Menj, fiam,
bátyáid Szikem környékén legeltetik a juhokat,
jer, hadd küldjelek el hozzájuk.”
József elindult, s Dotáinban megtalálta bátyjait.
Ezek már messziről meglátták őt,
és arra gondoltak, hogy megölik.
Így szóltak: „Gyertek, jön az álomlátó, öljük meg!
Testét dobjuk egy száraz vízverembe, s híreszteljük el,
hogy vadállat falta fel;
hadd lássuk, mennyit érnek álmai!”
Amikor Ruben ezt meghallotta, azon volt,
hogy kiszabadítsa kezükből Józsefet.
Azért így szólt: „Ne öljük meg! Vért ne ontsatok,
hanem dobjátok a pusztai vízverembe!
Így kezetek a vértől tiszta marad.”
Mindezt csak azért mondta, hogy megmentse kezükből
és visszaadhassa őt atyjának.
Így hát, amikor József a bátyjaihoz ért,
azok lehúzták róla hosszú tarka köntösét,
őt magát meg egy kiszáradt vízverembe vetették.
Aztán leültek kenyerezni.
Távolról szemükbe tűnt,
hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek Gálaád felől,
akik tevéken Egyiptomba tartanak:
gyantát, mirhát és fűszerféléket szállítanak.
Ezt látva Júda így szólt testvéreihez:
„Ha veszni hagyjuk testvérünket, s eltitkoljuk,
mit használhat ez nekünk?
Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak őt.
Ne szennyezzük be hát kezünket:
a testünk-vérünk ő, és hozzánk tartozik!”
Testvérei hallgattak Júdára.
Amikor tehát megérkeztek a vándorkereskedők,
a vízveremből testvérei kiemelték Józsefet,
és eladták húsz ezüstért;
azok pedig Egyiptomba indultak vele.
Ez az Isten igéje.
Ter 37,3-4.12-13a.17b-28
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Emlékezzetek a csodás tettekre, * melyeket Isten művelt. (5a. vers. - 8. G tónus)
Előénekes: Éhséget támasztott egykor a földön, * és elpusztított minden falat kenyeret.
De elküldött előttük egy férfit, Józsefet, * akit rabszolgának adtak el.
Hívek: Emlékezzetek a csodás tettekre, * melyeket Isten művelt.
E: Lábát bilincsbe verték, * nyakát vasba szorították,
amíg be nem teljesedett, amit mondott, * amíg nem igazolta őt az Úr szava.
H: Emlékezzetek a csodás tettekre, * melyeket Isten művelt.
E: A király üzent, hogy oldják föl bilincsét, * a népek fejedelme tette szabaddá.
Megtette őt házának urává, * és minden vagyona fölé rendelte.
H: Emlékezzetek a csodás tettekre, * melyeket Isten művelt.
Zsolt 104,16-17.18-19.20-21
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, * hogy örökké éljen minden őbenne hívő, Jn 3,16 – 1 D2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus példabeszéde a gonosz szőlőművesekről, akik megölik az örököst.
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek;
„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó-gödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak megbecsülik!« Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: »Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?”
Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban:
»A kő, melyet az építők elvetettek,
mégis szegletkővé lett,
az Úr tette azzá,
és szemünkben csodálatos ez!«
Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”
A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 21,33-43.45-46