6. évközi hét péntek
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
A helyet, ahol az Úr összezavarta az egész föld nyelvét, Bábelnek nevezik.
A föld egynyelvű és egyazon beszédű volt. Amikor (Noé leszármazottai) keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy síkságot, és ott letelepedtek.
Így szóltak egymáshoz: „Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.” A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!”
Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: „Íme, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz lehetetlen, aminek megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le, és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!”
Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.
Ez az Isten igéje.
Ter 11,1-9
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának. (12b. vers. - 5. tónus)
Előénekes: Semmivé teszi az Úr a pogányok szándékát, * meghiúsítja a népek terveit.
Ám az Úr szándéka megmarad örökre, * szívének gondolata nemzedékről nemzedékre.
Hívek: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Boldog az a nemzet, amelynek az Úr az Istene, * a nép, amelyet örökségül választott magának.
Letekint Isten a mennyből, * és látja mind az emberek fiait.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Lakóhelyéről szemléli azokat, * akik a földet lakják,
ő alkotta mindnyájuk szívét, * jól ismeri minden tettüket.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
Zsolt 32,10-11.12-13.14-15
ALLELUJA
Jézus mondja: † Barátaimnak hívlak titeket, * mert elmondtam nektek mindazt, amit Atyámtól hallottam. Jn 15,15b - 7 b. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Krisztus követőjének vállalnia kell az önmegtagadást és a szenvedést.
Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk:
„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért?
Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”
Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,34–9,1