5. évközi hét szombat
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
A bűn elkövetése után Isten kiűzte ősszüleinket a Paradicsomkertből, és attól kezdve a maguk fáradozásából kellett élniük.
Az (első) ember és felesége, miután ettek a tiltott fa gyümölcséből, elrejtőztek a kert fái között. De az Úristen hívta az embert, és így szólt hozzá: „Hol vagy?”
Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, és féltem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
De az Úristen így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?”
Az ember így válaszolt: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, azért ettem.”
Erre az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó rászedett, azért ettem.”
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel.”
Az asszonynak meg ezt mondta: „Megsokasítom anyaságod gyötrelmeit. Fájdalommal hozod világra gyermekeidet, vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”
A férfinak pedig ezt mondta: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél: a föld is átkozott lesz miattad, és csak sok fáradsággal ehetsz terméséből életed minden napján. Tövist és bogáncsot terem az neked, és a mező füvét fogod enni. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg vissza nem térsz a földbe, melyből vétettél. Mert por vagy, és visszatérsz a porba.”
Ádám Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élők anyja. Majd az Úristen bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. Aztán így szólt az Úristen: „Íme, az ember olyan lett, mint egy miközülünk, ismer jót és rosszat. Nos tehát meg kell akadályozni, hogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, nehogy egyék, és örökké éljen.”
Kiűzte tehát őt az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje azt a földet, amelyből megalkotta. Miután kiűzte az embert, az Édenkert keleti oldalára kerubokat és lobogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Ez az Isten igéje.
Ter 3,9-24
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre. (1. vers. - 4. g tónus)
Előénekes: Mielőtt a hegyek születtek, † a föld és a világ létrejött, * Istenünk, te öröktől fogva létezel.
Hívek: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
E: Te a halandót ismét porrá teszed; * így szólsz: „Emberek fiai, térjetek vissza a porba.”
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás ideje éjszaka.
H: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom,
mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * estére azonban elfonnyad és elszárad.
H: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk, meddig késlekedsz? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 89,2.3-4.5-6.12-13
ALLELUJA
Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való. Mt 4,4b – 2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus másodszor is megszaporítja a kenyeret.
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”
Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”
Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.
Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,1-10