4. évközi hét csütörtök
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Az ószövetségi áldozatok megszűntek.
Járuljunk tehát Jézus örök áldozatához, amely a megváltást hozza!
Testvéreim!
Ti nem kézzel tapintható hegyhez járultatok, sem lobogó tűzhöz, sötét felhőhöz vagy viharos forgószélhez, sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, amelynek hallatára a zsidók könyörögni kezdtek, hogy ne hangozzék tovább ez a félelmetes szó. Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: „Rémület és reszketés fog el.”
Ellenkezőleg, ti az Úr hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, meg az angyalok ezreihez; a keresztségben újjászületettek ünneplő közösségéhez, akiknek neve fel van jegyezve a mennyben; a mindenek Bírájához, Istenhez, meg a tökéletes igazak lelkeihez, és az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, akinek ránk hulló vére hathatósabban kiált Istenhez, mint Ábel kiontott vére.
Ez az Isten igéje.
Zsid 12,18-19.21-24
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében. (Vö. 10. vers. - 4. g tónus)
Előénekes: Nagy az Úr és minden dicséretre méltó, * Istenünk városában.
Szép és ékes az ő szent hegye, * az egész földkerekség öröme.
Hívek: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében.
E: Észak határán áll Sion hegye: * a nagy király városa.
Házaiban ismerik Istent, * mert ő maga lett a menedékük.
H: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében.
E: Így hallottuk és így láttuk * a mindenható Isten városában,
a mi Istenünk városában, * melyet az Úr alapított mindörökre.
H: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében.
E: Jóságodról elmélkedünk, Istenünk, * templomod belsejében.
Istenünk, neved és dicséreted a föld határáig kiárad, * jobbod telve van igazsággal.
H: Befogadtuk irgalmadat, Istenünk, * templomod belsejében.
Zsolt 47,2-3a.3b-4.9.10-11
ALLELUJA
Jézus mondja: † „Elközelgett az Isten országa, * tartsatok bűnbánatot és higgyetek az örömhírnek!” Mk 1,15 – 3. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az apostolok Krisztustól gyógyító hatalmat kapnak, és küldetést az evangélium hirdetésére.
Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett.
Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.”
Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,7-13