4. évközi hét hétfő
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Az ószövetségi hit hősei a hit erejével győzedelmeskedtek az akadályokon: velünk együtt jutnak el az üdvösségre.
Testvéreim!
Igen sokat kellene beszélnem, és kifogynék az időből, ha Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről (Izrael hőseiről), Dávid királyról, vagy Sámuelről és a prófétákról beszélnék. Ők a hit erejével országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, lángoló tüzet oltottak ki, megmenekültek a kard élétől, gyengeségből erőre kaptak, hősök voltak a háborúban, és megfutamították az ellenség táborát.
Asszonyaik feltámasztás útján visszanyerték halottaikat. Némelyek kínpadra kerültek, de nem fogadták el a szabadságot, hogy részük legyen a dicsőségesebb feltámadásban. Mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezést, kettéfűrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hulltak el, juhbőrben és kecskebőrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva.
A világ nem volt méltó rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt, barlangokban és a föld üregében bolyongtak. Bár hitük igaznak bizonyult, (földi életükben) mégsem nyerték el az ígéret teljesülését, mert Isten nekünk valami jobbat rendelt, hogy nélkülünk ne jussanak el az üdvösségre.
Ez az Isten igéje.
Zsid 11,32-40
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek. (Vö. 25. vers - 2. tónus)
Előénekes: Mily nagy a te jóságod, Uram, * melyet a téged félőknek tartogatsz,
amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, * minden ember szeme láttára.
Hívek: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
E: Arcod oltalmába rejted el őket * az emberek zaklatása elől.
Sátradban adsz nekik biztos helyet * a rágalmazó nyelvek elől.
H: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
E: Legyen áldott az Úr az erős városban, * csodálatosan megmutatta nekem irgalmát.
H: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
E: Én pedig ijedtemben már azt mondtam: * „Elvetettél engem szemed elől!”
De te meghallgattad könyörgő szavamat, * amikor hozzád kiáltottam.
H. Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
E: Szeressétek az Urat, ti összes szentjei, † a hűségeseket az Úr megvédi, * de bőven megfizet a gőgösöknek.
H: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
Zsolt 30,20.21.22.23.24
ALLELUJA
Nagy próféta támadt köztünk: * Isten meglátogatta az ő népét. Lk 7,16 – 2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus kiűzi a tisztátalan lelket a megszállott emberből.
Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére.
Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát.
Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!”
Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak.
Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból.
Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!”
Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 5,1-20