Karácsonyt követő 2. vasárnap

Kezdőének:
Mialatt mély csend borult mindenre, és az éjjel sietős ütja közepén tartott, mindenható Igéd, Urunk, a mennyből, királyi székéből eljött közénk! (Bölcs 18,14-15)

Könyörgés:
Mindenható, örök Isten, te vagy híveid világossága. Áraszd jóságosan mennyei dicsőségedet az egész világra, hogy minden nép fölött felragyogjon tiszta fényed. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

OLVASMÁNY Sirák fia könyvéből
Isten bölcsessége a választott nép között lakott.
A bölcsesség a maga dicséretét zengi, tiszteletben áll Istennél, népe közepette dicséri önmagát. Megszólal a Magasságbeli gyülekezetében, és Isten népének serege előtt eldicsekszik. Így beszél hozzájuk: „A mindenség Teremtője parancsot adott nekem, s aki teremtett, kijelölte sátramnak helyét. Így szólt: »A sátradat Jákobban üsd fel, örökrészed Izraelben legyen, és választottaim között verj gyökeret.« Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a szeretett városban, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.”
Ez az Isten igéje.
Sir 24,1-4.12-16 [gr.1-2.8-12]

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Az Ige emberré lett, * és itt élt közöttünk. Jn 1,14 (7. tónus)
Vagy: Alleluja. 7. szám
Előénekes: Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion, Istenedet.
Mert erőssé tette kapuid zárát, * és megáldotta benned fiaidat.
Hívek: Az Ige emberré lett, * és itt élt közöttünk.
Vagy: Alleluja.
E: Határaidon ő ad békét, * és jóllakat kövér búzával.
Elküldi szavát a földre, * az ő igéje gyorsan terjed.
H: Az Ige emberré lett, * és itt élt közöttünk.
Vagy: Alleluja.
E: Igéjét Jákobnak hirdeti, * törvényeit és végzéseit Izraelnek.
Egyetlen néppel sem bánt így, * végzéseit nem fedte fel senki másnak.
H: Az Ige emberré lett, * és itt élt közöttünk.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 147,12-13.14-15.19-20

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből
Isten arra rendelt minket, hogy fogadott fiakká legyünk.
Testvéreim!
Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden áldásával megáldott minket a mennyekben lévő Krisztus által. Őbenne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. Amióta értesültem az Úr Jézusba vetett hitetekről, és az összes szent iránt tanúsított szeretetetekről, szüntelenül hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok. Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőséges Atya adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket, és milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített.
Ez az Isten igéje.
Ef 1,3-6.15-18

ALLELUJA
Dicsőség neked, Krisztus, akit hirdettek a pogány népeknek! Dicsőség neked, Krisztus, akiben hittek világszerte! Vö. 1Tim 3,16 – 7. tónus

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Ezek az evangélium igéi.

Vagy rövidebb forma: Jn 1,1-5.9-14
Jn 1,1-18

Prefáció:
Karácsonyi prefációk, 430–432. o.
III. PREFÁCIÓ URUNK SZÜLETÉSÉRŐL
Titokzatos csere az Ige megtestesülésében
A következő prefációt Urunk születése (Karácsony) főünnepének és nyolcadának miséin mondjuk; Urunk születésének nyolcadában azokban a misékben is, amelyek különben saját prefációjuk lenne azon misék kivételével, amelyek az isteni titkokról vagy személyekről szólnak; továbbá a karácsonyi idő köznapjain.

Az Úr legyen veletek.
H.: És a te lelkeddel.
Emeljük föl szívünket.
H.: Fölemeltük az Úrhoz.
Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.
H.: Méltó és igazságos.
(Mert) Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható, örök Isten: Krisztus, a mi Urunk által.
A mai napon felragyogott benne megváltásunk fénye: az örök Ige gyarló emberségünket magára vette, és ezzel a halandó emberre fogyhatatlan dicsőség származott, – sőt csodálatos CSErével miénk lett isteni, örök és boldog élete.
(És) Ezért mi is az angyalok kórusához társulunk – dicsőítünk TÉged, és ujjongva mondjuk: (zengjük:)

Áldozási ének:
Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiai legyenek. (Vö. Jn 1,12)

Áldozás utáni könyörgés:
Kérve kérünk, Urunk, Istenünk, hogy ennek a misztériumnak az ereje mossa le bűneinket, és töltse be tiszta vágyainkat. Krisztus, a mi Urunk által.