33. évközi hét csütörtök
OLVASMÁNY a Makkabeusok első könyvéből
Matatiás pap hűséges marad az Úr törvényeihez. A hegyekbe menekül, és összegyűjti a választott nép hűséges maradékait.
A pogány Antiokusz király követei eljutottak Módin városába is, ahová sokan menekültek az istentelen törvények elől. Ezeket arra kényszerítették, hogy áldozatot mutassanak be: tömjént égessenek (a bálványok előtt), és szakadjanak el Isten törvényeitől. A választott nép közül sokan hajlottak is erre, és hozzájuk csatlakoztak. Matatiás és fiai azonban állhatatosak maradtak.
Antiokusz követei akkor így próbálták rábeszélni Matatiást: „Te elöljáró és tekintélyes ember vagy a városban. Fiaid és testvéreid is szép számmal vannak. Mutass nekik példát, és teljesítsd a király parancsát! Ezt cselekszik az összes nemzetek, meg honfitársaid, sőt a Jeruzsálemben megmaradt lakosság is. Így barátjává fogad a király téged és fiaidat is. Aranyat, ezüstöt és sok más ajándékot is kapsz majd tőle.”
Matatiás erős hangon ezt kiáltotta: „Ha minden nép követi is Antiokusz parancsát, és mindenki elhagyja is atyáink életmódját, én, fiaim és testvéreim atyáinknak törvényéhez ragaszkodunk. Isten mentsen meg minket attól, hogy az Isten törvényétől és szent szertartásaitól elforduljunk! Mi nem engedelmeskedünk a király rendeletének, nem térünk el hitünktől se jobbra, se balra.”
Alig fejezte be szavait, mindnyájuk szeme láttára előlépett egy honfitársa, hogy a király parancsa értelmében áldozzék a pogány oltáron. Matatiás ennek láttán úgy elkeseredett, hogy beleremegett egész benseje. Érthető és jogos felháborodásában odarohant, és leszúrta az oltárnál a hűtlen áldozót. Ugyancsak megölte Antiokusz követét is, aki azért jött, hogy az embereket pogány áldozat bemutatására kényszerítse. Az oltárt is lerombolta Matatiás. Olyan heves buzgóság szállta meg az Űr törvénye iránt, mint Fineeszt a pusztai vándorlás idején. Majd hangos szóval kihirdette az egész városban:
„Mindaz, aki buzgólkodik az Úr törvényéért, és kitart a vele kötött szövetség mellett, jöjjön utánam!”
Azután a hegyekbe menekült fiaival. Mindenüket otthagyták a városban. Abban az időben sokan vonultak ki a pusztába, akik az Úr törvényei szerint akartak élni.
Ez az Isten igéje.
1Mak 2,15-29
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Aki szeplőtelenül járja az élet útját, * annak mutatom meg az Isten üdvösségét. 23b. vers.
Előénekes: Szólott az Úr, az istenek Istene, † hívta a földet napkelettől napnyugatig, * a szépséges Sionból felragyogott Isten dicsősége.
Hívek: Aki szeplőtelenül járja az élet útját, * annak mutatom meg az Isten üdvösségét!
E: „Gyűjtsétek körém szentjeimet, * akik szövetségre léptek velem az áldozatban.”
Isten igazságosságát az egek hirdetik, * Isten maga tart ítéletet.
H: Aki szeplőtelenül járja az élet útját, * annak mutatom meg az Isten üdvösségét!
E: „Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, * és teljesítsd a Fölséges előtt fogadalmad!
A gyötrelem napján engem hívjál, * megmentelek és áldasz engem.”
H: Aki szeplőtelenül járja az élet útját, * annak mutatom meg az Isten üdvösségét!
Zsolt 49,1-2.5-6.14-15
ALLELUJA
Bár hallgatnátok ma Isten szavára! * Ne legyetek többé keményszívűek! Zsolt 94,8ab – 12. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Halljuk meg az Úr szavát, hogy üdvözítő javaiban részesüljünk!
Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta:
„Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 19,41-44