31. évközi hét szombat
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
Az apostol nagy szeretettel köszönti a római híveket.
Testvéreim!
Köszöntsétek Priszcillát és Akvilászt, munkatársaimat Jézus Krisztusban! Ők az életüket kockáztatták értem. Ezért nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányságból megtért összes egyházközség is. Köszöntsétek a házukban gyülekező közösséget! Köszöntsétek kedves Epénetuszomat, aki elsőként csatlakozott Kis-Ázsiában Krisztushoz! Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek! Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat: Andronikuszt és Júniászt, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, és akik előttem lettek keresztényekké. Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat! Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat! Köszöntsétek szent csókkal egymást! Krisztus minden egyháza köszönt titeket.
Üdvözöllek titeket az Úrban én, Terciusz, aki Pál hozzátok intézett szavait ebben a levélben leírtam. Üdvözöl titeket Gájusz, aki nekem és az egész közösségnek házigazdája. Üdvözöl titeket Erásztusz is, aki a város vagyonkezelője; és Kvártusz testvér.
Istennek hatalmában áll megerősíteni benneteket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre ősidők óta csend borult, de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek, hogy így a hit befogadására eljussanak.
Neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön örökké! Ámen.
Ez az Isten igéje.
Róm l6,3-9.16.22-27
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Áldom a te nevedet, Uram, * örökkön örökké! 1b. vers.
Előénekes: Mindennap áldalak téged, * és dicsőítem nevedet örökkön örökké.
Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, * nagyságát felfogni nem lehet.
Hívek: Áldom a te nevedet, Uram, * örökkön örökké!
E: Nemzedékről nemzedékre dicsérjék művedet, * és hatalmadat hangosan hirdessék.
Magasztos fölséged nagyságáról szóljanak, * és beszéljék el minden csodás tettedet.
H: Áldom a te nevedet, Uram, * örökkön örökké!
E: Magasztaljon téged, Uram, minden műved, * szentjeid áldást mondjanak.
Országod dicsőségéről szóljanak, * és hatalmadat mindenek hirdessék.
H: Áldom a te nevedet, Uram, * örökkön örökké!
Zsolt 144,2-3.4-5.10-11
ALLELUJA
Jézus Krisztus vállalta a szegénységet, ámbár gazdag volt, * hogy gazdaggá tegyen titeket szegénysége által. 2Kor 8,9 – 2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus a földi javak helyes használatára tanít minket.
Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz:
„Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 16,9-15