27. évközi hét szerda
OLVASMÁNY Jónás próféta könyvéből
Jónás méltatlankodik, hogy az Úr megkönyörült Ninivén, a bűnös városon;
Isten azonban kioktatja Jónást.
Ninive lakóinak megtérése és az Úr nagy irgalma miatt Jónás nagyon méltatlankodott. Könyörögve fordult az Úrhoz:
„Uram, vajon nem erre gondoltam-e akkor, amikor még otthon voltam?
Vajon nem ezért menekültem Tarzisz felé?
Tudtam ugyanis, hogy te kegyes és irgalmas Isten vagy, türelmes és nagy irgalmú, aki kész vagy feledni a büntetést. Így hát, Uram, tégy jót velem, és vedd el az életem, mert jobb nekem a halál, mint az élet.”
Az Úr megkérdezte tőle: „Azt hiszed, hogy jogos a haragod?”
Jónás kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett. Hajlékot épített magának. Annak árnyékában ült, és figyelte, hogy mi történik majd a várossal. Az Úr, az Isten, repkénybokrot növesztett oda, hogy árnyék födje Jónás fejét, mert már bágyadt volt nagyon. A repkény láttán viszont Jónás igen megörvendezett.
Az Úr azonban másnap reggel férget bocsátott a repkényre. A féreg megszúrta a repkény gyökerét, úgyhogy az elszáradt. A tájra napkeletkor forró szelet bocsátott az Úr, s a tűző napsugár már igen sütötte Jónás fejét. Fojtó melegség szállta meg, és nem kívánt már élni sem. Így sóhajtozott: „Az életnél jobb már nekem a halál!”
Ekkor az Úr így szólt Jónáshoz: „Azt hiszed, hogy jogos a haragod a repkény miatt?”
Jónás így válaszolt: „Igen, jogos a haragom mindhalálig!”
Erre az Úr azt mondta: „Te most bánkódsz a repkény miatt? Pedig nem te gondoztad, és nem te nevelted! Lám, az egyik éjjel kivirult, a másik éjjel elpusztult. Én pedig ne kíméljem Ninivét, a népes várost, amelyben százhúszezer olyan ember él, aki még azt sem tudja, hol keresse jobb vagy bal kezét? És még mennyi a jószág? (Én ezért szánom Ninivét.)”
Ez az Isten igéje.
Jón 4,1-11
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Jóságos Uram, Istenem, * te irgalmas vagy hozzám! 15b. vers.
Előénekes: Könyörülj rajtam, Uram, * mert egész nap hozzád kiáltok.
Tedd vidámmá szolgád lelkét, * hiszen hozzád emelem a szívem.
Hívek: Jóságos Uram, Istenem, * te irgalmas vagy hozzám!
E: Uram, te szelíd és jóságos vagy, * nagy irgalmú mindazokhoz, akik hívnak téged.
Hallgasd meg, Uram, imádságom, * figyelj könyörgésem szavára.
H: Jóságos Uram, Istenem, * te irgalmas vagy hozzám!
E: Térjen hozzád minden nemzet, melyet csak alkottál, † boruljanak le előtted, Uram, * és magasztalják nevedet,
mert nagy vagy, és csodákat művelsz: * te vagy Isten egyes-egyedül.
H: Jóságos Uram, Istenem, * te irgalmas vagy hozzám!
Zsolt 85,3-6.9-10
ALLELUJA
Megkaptátok a fogadott fiúság Lelkét, * általa így szólítjuk Istent: „Abba, Atyánk!”
Róm 8,15 – 10. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Ma Lukács evangéliumából halljuk az Úr imádságának egy rövidebb változatát; a hosszabbat a Máté-evangélium közli.
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 11,1-4