16. évközi hét szombat
OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
Mózes meghinti a népet az áldozati állat vérével, annak a szövetségnek megpecsételésére, amelyet az Úr kötött választott népével.
Miután az Úr közölte a feltételeket, amelyek alapján szövetséget akart kötni népével, Mózes lejött a hegyről, s kihirdette a népnek az Úr minden szavát és parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk.”
Ezután Mózes leírta az Úr valamennyi törvényét. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Azután megbízott néhány fiatalt Izrael népéből, hogy égőáldozatot mutassanak be, és bikákat ajánljanak fel az Úrnak békeáldozatul.
Mózes vette a vér felét és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Követjük és megtartjuk, amit az Úr parancsol.”
Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet, és így szólt: „Ez annak a szövetségnek vére, amelyet az Úr mindezen igék alapján kötött veletek.”
Ez az Isten igéje.
Kiv 24,3-8
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: A dicséret áldozatát * ajánld föl Istenednek! (14a. vers. - 9. tónus)
Előénekes: Szólott az Úr, az istenek Istene, † hívta a földet napkelettől napnyugatig, * a szépséges Sionból felragyogott Isten dicsősége.
Hívek: A dicséret áldozatát * ajánld föl Istenednek!
E: „Gyűjtsétek körém szentjeimet, * akik szövetségre léptek velem az áldozatban.”
Isten igazságosságát az egek hirdetik, * Isten maga tart ítéletet.
H: A dicséret áldozatát * ajánld föl Istenednek!
E: „Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, * és teljesítsd a Fölséges előtt fogadalmad!
A gyötrelem napján engem hívjál, * megmentelek és áldasz engem.”
H: A dicséret áldozatát * ajánld föl Istenednek!
Zsolt 49,1-2.5-6.14-15
ALLELUJA
Fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, * amely megmentheti lelketeket. Jak 1,21bc – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
A jók és a rosszak szétválasztása az ítélet napján következik be.
Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 13,24-30