13. évközi hét csütörtök
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Áldozatával Ábrahám megmutatta, hogy hisz Istennek, és minden fölött szereti őt.
Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Akkor Isten ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Mórija földjére, és ott mutasd be égőáldozatul azon a helyen, amelyet majd mutatok neked.”
Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. Ekkor ezt mondta a szolgáknak: „Várakozzatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.”
Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, és feltette fiának, Izsáknak vállára, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Ő ezt válaszolta: „Igen, fiam!” Erre Izsák azt mondta: „Íme, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik a bárányról az égőáldozathoz.” Így mentek tovább egymás mellett.
Amikor megérkeztek a helyre, amelyet Isten mutatott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte fiát, és az oltárra helyezett fára tette. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, és vette a kést, hogy feláldozza a fiát.
De az Úr angyala rászólt az égből, és ezt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Az angyal folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé, és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent, hiszen egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul fia helyett. Ábrahám így nevezte a helyet: „Az Úr gondoskodik.” Ezért mondják mind a mai napig: „A hegyen majd gondoskodik az Úr.”
Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, és mondta: „Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, megáldalak téged. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál szavamra.” Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak és együtt mentek vissza Bersabéba. Ábrahám Bersabéban maradt.
Ez az Isten igéje.
Ter 22,1-19
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén. (9. vers - 7. b tónus)
Előénekes: Az Urat nagyon szeretem, * mert könyörgésem szavát meghallgatta.
Fülét hozzám fordította, * amely napon hozzá kiáltottam.
Hívek: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
E: A halál kötelékei körülfontak, * elértek engem az alvilág gyötrelmei.
Szorongatás és fájdalom fogott el, † ámde az Úr nevét kiáltottam, * „Uram, mentsd meg az életemet!”
H: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
E: Az Úr jóságos és igazságos, * irgalmas a mi Istenünk.
Az Úr oltalmába fogadja a kicsinyeket; * nyomorult voltam, de ő megmentett.
H: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
E: Lelkemet a haláltól megmentette, * szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.
Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
H: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.
Zsolt 114,1-2.3-4.5-6.8-9
ALLELUJA
Isten kiengesztelődött Krisztusban a bűnös világgal, * és ránk bízta a kiengesztelődés hirdetését. 2Kor 5,19 – 9. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus a béna ember meggyógyításával bizonyítja bűnbocsátó hatalmát.
Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!”
Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: „Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: »Bocsánatot nyernek bűneid!«, vagy ha azt mondom: »Kelj föl, és járj!«? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!” A bénához fordulva folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az ember fölkelt és hazament.
Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 9,1-8