12. évközi hét szombat
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Istennél semmi sem lehetetlen, azért azt ígéri Ábrahámnak, hogy egy esztendő múlva fia lesz a kilencvenéves Sárának.
Egy alkalommal az Úr megjelent Mamre tölgyesénél Ábrahámnak, amikor ő a déli forróság idején sátra bejáratánál ült. Ábrahám fölemelte szemét, és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, a sátor bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Mindjárt hoznak egy kis vizet. Mossátok meg lábatokat, és telepedjetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán továbbmehettek. Hiszen ezért tértetek be szolgátokhoz.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.”
Ábrahám besietett a sátrába Sárához, és így szólt: „Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt!” Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, és odaadta a szolgának, aki sietve elkészítette. Majd tejet és vajat hozott, és az elkészített borjúval együtt eléjük tette. Amíg ettek, ő ott állt mellettük a fa alatt.
Azok megkérdezték: „Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt van a sátorban.” Akkor az Úr így szólt: „A jövő évben ez idő tájt visszajövök, addigra feleségednek, Sárának már fia lesz.”
Sára meg ott hallgatózott Ábrahám háta mögött a sátor bejáratánál. Ábrahám és Sára öregek voltak és élemedett korúak, Sáránál pedig már megszűntek az asszonyi dolgok. Sára ezért nevetett magában, és azt gondolta: „Miután megvénültem, és az uram is öreg, lehet-e még nekem gyönyörűségem?” Ekkor az Úr azt mondta Ábrahámnak: „Miért nevetett Sára, és miért gondolta azt, hogy valóban lehet-e neki gyermeke öreg létére? Vajon van-e lehetetlen az Úr számára? A jövő évben ez idő tájt visszatérek hozzád, és Sárának fia lesz.” Félelmében Sára tagadott, és azt mondta: „Nem nevettem.” De az Úr azt mondta: „Nem igaz, mert bizony nevettél.”
Ez az Isten igéje.
Ter 18,1-15
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: A mi Urunk, Istenünk * megemlékezett irgalmáról. (Vö. 54a. vers. - 5. tónus)
Előénekes: Magasztalja lelkem az Urat, * és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Hívek: A mi Urunk, Istenünk * megemlékezett irgalmáról.
E: Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: * íme, ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: * ő, akit Szentnek hívunk.
H: A mi Urunk, Istenünk * megemlékezett irgalmáról.
E: Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, * akik istenfélők.
Az éhezőket minden jóval betölti, * a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.
H: A mi Urunk, Istenünk * megemlékezett irgalmáról.
E: Gondjába vette gyermekét, Izraelt: * megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért, * Ábrahámnak és utódainak mindörökké.
H: A mi Urunk, Istenünk * megemlékezett irgalmáról.
Lk 1,46-47.48-49.50 és 53.54-55
ALLELUJA
Krisztus gyengeségeinket magára vette, * és betegségeinket ő hordozta. Mt 8,17 – 10. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus megjutalmazza hitéért a kafarnaumi századost.
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt:
„Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.”
A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – elmegy; a másiknak: »Jöjj ide!« – akkor hozzám jön; és szolgámnak: »Tedd ezt!« – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik.
Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki.
Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 8,5-17