4. nagyböjti hét csütörtök
OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
Isten megkönyörül a választott népen Mózes közbenjáró imájára.
Amíg Mózes fent volt a Sínai-hegyen az Úrnál,
a nép a völgyben bálványimádásra tért.
Mózesnek akkor ezt parancsolta az Úr:
„Indulj a völgybe, néped vétkezett,
a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről.
Hamar letért az útról, melyet mutattál neki:
aranyborjút csinált magának,
ezt imádja, sőt áldozatot is mutat be neki.
Azt mondogatja: »Ez a te istened, Izrael,
aki kihozott téged Egyiptom földjéről.«”
Mózeshez így beszélt tovább az Úr:
„Látom már, hogy milyen keménynyakú ez a nép;
engedd, hadd gerjedjen föl ellenük haragom,
hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!”
De Mózes így kérlelte Urát, Istenét:
„Uram, miért gerjedne föl haragod néped ellen,
amelyet nagy hatalommal és erős kézzel kivezettél Egyiptomból?
Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak:
»Csalárdul kivitte, hogy megölje a hegyekben,
és eltörölje őket a föld színéről.«
Szűnjék meg haragod, és bocsásd meg néped gonoszságát!
Emlékezzél Ábrahámra, Izsákra és Jákobra,
a te szolgáidra,
akiknek önmagadra megesküdve megígérted:
»Megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait,
és az egész földet, amelyről szóltam, utódaidnak adom,
hogy az övék legyen örökre!«”
Ezek után megengesztelődött az Úr,
és nem hajtotta végre azt a büntetést,
amelyet népe ellen elhatározott.
Ez az Isten igéje.
Kiv 32,7-14
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Gondolj ránk, Urunk, * mivel szereted népedet! (4a. vers. - 4 g. tónus)
Előénekes: Hóreb hegyénél aranyborjút öntöttek, * és leborultak a faragott bálvány előtt.
Fölcserélték a dicsőséges Istent * a füvet legelő borjú képével.
Hívek: Gondolj ránk, Urunk, * mivel szereted népedet!
E: Elfeledték Istent, aki megmentette őket, * aki Egyiptomban nagy csodákat művelt.
Csodajeleket Kám földjén, * a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.
H: Gondolj ránk, Urunk, * mivel szereted népedet!
E: Már arra gondolt, hogy eltörli őket, * ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ám ő résen állt színe előtt, hogy elfordítsa az Úr haragját, * nehogy elpusztítsa őket.
H: Gondolj ránk, Urunk, * mivel szereted népedet!
Zsolt 105,19-20.21-22.23
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, * hogy örökké éljen minden őbenne hívő. Jn 3,16 – 1 D2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Mózes lesz a vádlójuk azoknak, akik nem hisznek Krisztusban.
Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak:
„Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz.
Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.
Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.
Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött.
Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.
Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?
Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 5,31-47