3. évközi hét péntek
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
A keresztények a legnagyobb megpróbáltatásokban se veszítsék el bizalmukat!
Testvéreim!
Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi küzdelemben és szenvedésben helyt álltatok! Egyrészt a gyalázatnak és zaklatásnak kitéve, nevetség tárgyává lettetek; másrészt részvéttel kísértétek azokat, akikkel így bántak. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elrablását is örömmel viseltétek el abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.
Ezért ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte! Állhatatosaknak kell lennetek, hogy Isten akaratát teljesítve elnyerjétek az ígéretet.
(Ezt mondja a próféta:)
Már csak rövid, nagyon rövid az idő,
Aztán eljön az eljövendő, és nem késik.
Az igaz ember a hitből él;
De ha elpártol, nem telik benne Istennek kedve.
Mi nem tartozunk az elpártolók közé, akik elkárhoznak, hanem a hívők közé, akik megmentik a lelküket.
Ez az Isten igéje.
Zsid 10,32-39
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Te vagy, Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége. (Vö. 39a. vers. - 4. g tónus)
Előénekes: Bízzál az Úrban és a jót cselekedd, * így lakhatsz a földeden, és biztonságban élhetsz.
Az Úrban legyen örömed, * és ő teljesíti szíved vágyait.
Hívek: Te vagy, Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége.
E: Bízd sorsodat az Úrra, benne remélj, * és ő gondoskodik rólad.
Igazságodat napfényre hozza; * mint a déli nap, úgy ragyog igazad.
H: Te vagy, Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége.
E: Az Úr megszilárdítja az ember lépteit, * akinek útjában kedvét leli.
Nem éri baj, midőn elesik, * mert az Úr megfogja kezét.
H: Te vagy, Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége.
E: Az Úrtól van az igazak üdvössége, * ő oltalmazza őket a szorongatás idején.
Segítőjük és szabadítójuk az Úr, † megmenti a bűnösöktől és üdvözíti őket, * mivel őbenne bíztak.
H: Te vagy, Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége.
Zsolt 36,3-4.5-6.23-24.39-40
ALLELUJA
Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Istene, * mert feltártad a kicsinyeknek országod titkait. Vö. Mt 11,25 – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Isten országa parányi magból fejlődik hatalmas fává!
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 4,26-34