SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből
Jézus Krisztust hirdetjük, magunkat pedig úgy, mint a ti szolgátokat.
Testvéreim!
Mivel Isten irgalmából kaptuk a szolgálatot, nem csüggedünk el. Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem élünk álnokságban, és nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az Isten színe előtt nyíltan hirdetjük az igazságot, és így ajánljuk magunkat a jóakaratú embereknek.
Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat, magunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért. Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünkben is világosságot támasztott, hogy felragyogjon számunkra Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ezt a kincset azonban törékeny cserépedényben őrizzük, hogy ezt a rendkívüli erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.
Ez az Isten igéje.
2Kor 4,1-2.5-7
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz. Vö. 8a és 9a. vers.
Előénekes: Várva vártam az Urat, * és ő lehajolt hozzám.
Új éneket adott az ajkamra, * Istenünknek zengő éneket.
Hívek: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.
E: Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, * fülemet azonban megnyitottad.
Nem követeltél égő- és engesztelő áldozatot, * így szóltam akkor: „Íme, eljövök.”
H: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.
E: A könyvtekercsben rólam írva áll, * hogy akaratodat teljesítsem.
Erre vágyom, Istenem, * törvényed szívemet örömmel tölti el.
H: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.
E: Igazságodat hirdetem a nagy közösségben, * ajkam el nem hallgat, Uram, jól tudod.
H: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.
Zsolt 39,2 és 4ab.7-8a.8b-9.10
ALLELUJA
Isten igéje a mag, Krisztus a magvető, * mindaz, ki reá talál, örökké élni fog. – 5. tónus.
Hosszabb forma:
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Kiment a magvető vetni.
Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását:
„Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!” *
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt nekik:
„Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt.
Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”
Ezek az evangélium igéi.
Rövidebb forma a *-ig Mk 4,1-9
Mk 4,1-10.13-20