OLVASMÁNY Jób könyvéből
Istennel nem szánhatunk perbe; vele szemben senkinek sem lehet igaza.
A súlyos megpróbáltatás után Jób így beszélt: Jól tudom, hogy Istennel szemben embernek nem lehet igaza, s ha vele perbe szállni kíván is, hiába küzd: ezer kérdés közül egyre sem tud neki megfelelni.
Istennek bölcs a szíve és hatalmas az ereje, bántatlanul vajon ki szegülhetne ellene?
Elmozdítja ő a hegyeket, s az ember észre sem veszi.
Ha úgy akarja, felforgatja és kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai.
Ha úgy akarja, nem kel fel a Nap, és fellegpecsétje alá helyezi a csillagokat.
Ő maga feszítette ki az égbolt sátorlapjait, és ő fékezte meg a tenger vad hullámait.
Ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát.
Nagy dolgokat tesz, kifürkészhetetlen dolgokat, és alkot megszámlálhatatlan csodás alkotásokat.
Ha eljön hozzám, nem láthatom, ha elmegy tőlem, nem veszem észre.
Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni?
Vagy ki mondhatja neki: „Ezt miért teszed?”
Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki; vagy szavakat találnék-e vele szemben, hogyha szól?
Ha igazam volna is, akkor sem tudnék megfelelni neki, hanem inkább mint bírámat, kérlelnem kellene.
Ha szóba állna is velem, aki hozzá kiáltok, hihetném-e, hogy meghallgatja szavamat?
Ez az Isten igéje.
Jób 9,1-12.14-16
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé! 3a. vers.
Előénekes: Uram, egész nap hozzád kiáltok, * és kezemet feléd tárom.
Csodákat talán a holtaknak teszel, * vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak téged?
Hívek: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, * vagy hűségedet a pusztulás helyén?
Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, * vagy igazságodat a feledés földjén?
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: De én hozzád kiáltok, Uram, * már kora reggel eléd siet imádságom.
Miért taszítasz el magadtól, Uram, * arcodat miért rejted el tőlem?
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
Zsolt 87,10bc-15
ALLELUJA
Mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintek, * csakhogy Krisztust elnyerjem, és őhozzá tartozzam. Fil 3,8-9 – 6. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus követése áldozatos lemondást kíván.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 9,57-62