Kezdőének:
Adj békét, Urunk, nekünk,
akik benned bizakodunk,
hogy prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak;
hallgasd meg hűséges néped könyörgéseit. (Vö. Sir 36,18)
Könyörgés:
Urunk, mindenség teremtő és gondviselő Istene,
tekints reánk
és engedd megéreznünk irgalmas jóságodat,
hogy egész szívvel szolgáljunk neked.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön örökké.
OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
Mózes könyörgésére Isten megkönyörült népén.
A Sínai-hegyen, a pusztai vándorlás idején így szólt az Úr Mózeshez:
„Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból.
Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút
csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így
beszéltek: »Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.«”
Az Úr még ezt is mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép
ez, engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és
téged teszlek nagy néppé.”
Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt:
„Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és
erős kézzel kihoztál Egyiptomból?
Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, szolgáidra, akiknek
megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy
megsokasítom, mint az ég csillagait. És azt az egész földet, amelyről
beszéltem, utódaitoknak adom, hogy övék legyen örökre.”
Ekkor az Úr könyörületre indult, és visszavonta a csapást, amellyel
népét megfenyegette.
Ez az Isten igéje.
Kiv 32,7-11.13-14
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Felkelek és útnak indulok, * Atyám házába térek. Lk 15,18 (1 D2 tónus)
Előénekes: Könyörülj rajtam, Istenem, † mivel irgalmas és jóságos vagy, * töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.
Mosd le bűnömet teljesen, * és vétkemtől tisztíts meg engem.
Hívek: Felkelek és útnak indulok, * Atyám házába térek.
E: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, * az erős lelket éleszd fel újra bennem.
Ne taszíts el színed elől, * és szent lelkedet ne vond meg tőlem.
H: Felkelek és útnak indulok, * Atyám házába térek.
E: Nyisd meg ajkamat, Uram, * és dicséretedet hirdeti szájam.
Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, * Istenem, nem veted meg az alázatos és töredelmes szívet.
H: Felkelek és útnak indulok, * Atyám házába térek.
Zsolt 50,3-4.12-13.17 és 19
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből
Krisztus azért jött, hogy üdvözítse a bűnösöket.
Szeretett Fiam!
Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem,
megbízhatónak tartott és meghívott a szolgálatára – engem, aki azelőtt
káromoltam s üldöztem őt, és erőszakos ember voltam. De megkönyörült
rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt valósággal
elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta
való szeretettel.
Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a
világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük az első én vagyok. De
éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus elsőként rajtam
mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben
hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre.
Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan,
egyedül való Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké! Ámen.
Ez az Isten igéje.
1Tim 1,12-17
ALLELUJA
Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal, * és ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. 2Kor 5,19 – 4g. tónus.
Hosszabb forma:
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Az egész mennyország örül minden megtérő bűnösnek.
Abban az időben a vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A
farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez
szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek
valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele,
összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek,
mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb
öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon,
akinek nincs szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát,
nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan,
amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a
szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
*
Majd így folytatta: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik
egyszer így szólt apjához: »Atyám, add ki nekem az örökség rám eső
részét.« Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a
fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott
léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta,
az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre
elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára,
hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések
eledelével, de még abból sem adtak neki.
Ekkor magába szállt, és így szólt: »Atyám házában hány napszámos
bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek,
és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már
nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.«
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről
meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és
megcsókolta.
Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.«
Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és
adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő
a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott
volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának,
és megkérdezte, mi történt. »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a
hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga.
Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja
kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én
annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És
te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a
barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre
pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágtál le neki.«
Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a
tied. Most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd
meghalt, és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«”
Ezek az evangélium igéi.
Vagy rövidebb forma a *-ig.
Lk 15,1-32
Áldozási ének:
Istenünk, szereteted a mi nagy kincsünk,
szárnyad árnyékában nyernek oltalmat az emberek. (Zsolt 35,8)
vagy
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk,
Krisztus vérében részesít;
a kenyér pedig, amelyet megtörünk,
az Úr testébe kapcsol. (Vö. 1Kor 10,16)
Áldozás utáni könyörgés:
Mennyei ajándékod éltető ereje
járja át lelkünket és testünket, Istenünk,
hogy ne a mi ösztönös természetünk uralkodjék bennünk,
hanem e szentség hatása irányítson minket mindenkor.
Krisztus, a mi Urunk által.