SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
Az ószövetségi választott népnek Isten által való elvetése és visszavétele is áldást jelent a világnak.
Testvéreim!
Vajon Isten elvetette Izrael népét, (amelyet öröktől fogva kiválasztott magának)? Szó sincs róla. Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjámin törzséből.
Kérdem tehát: Izrael népe oly nagyot vétkezett, hogy nem tud többé felkelni bűneiből? Egyáltalán nem. Vétkük által ugyanis kiáradt az üdvösség a pogányokra is, ami arra serkenti a zsidókat, hogy ők is igyekezzenek eljutni az üdvösségre. Ha tehát vétkük a világ javára vált, és az, hogy csak kevesen hittek közülük Krisztusban, hasznos volt a pogányoknak, mennyi áldás fakad majd abból, ha mindnyájan megtérnek!
Nem szeretném, testvéreim, hogy saját bölcsességetekre hagyatkozva tájékozatlanok maradjatok e titok dolgában. Izrael népe csak addig nem ismeri fel Krisztusban a Messiást, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek. Akkor majd Izrael egész népe üdvözül, amint a Szentírásban olvassuk:
Sionból jön a Szabadító, és eltörli Jákob gonoszságát.
Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket.
Javatokra vált tehát, hogy ők nem fogadták el az evangéliumot, a kiválasztás által őseik miatt azonban igen kedvesek ők Isten előtt. Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományait és meghívását.
Ez az Isten igéje.
Róm 11,l-2a.11-12.25-29
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Urunk, Istenünk * nem hagyja el az ő népét. 14a. vers.
Előénekes: Boldog az az ember, * akit te tanítasz, Uram,
akit törvényedre oktatsz, * hogy nehéz napjaiban enyhülést találjon.
Hívek: Urunk, Istenünk * nem hagyja el az ő népét.
E: Mert az Úr nem taszítja el népét, * nem hagyja el örökségét.
Mert igazságos lesz az ítélet, * és azt követi minden igaz szívű.
H: Urunk, Istenünk * nem hagyja el az ő népét.
E: Ha az Úr nem segített volna engem, * bizony, már az örök csend helyén volna lakásom.
De amikor azt mondtam: „Meginogtak lábaim”, * irgalmasságod, Uram, fenntartott engem.
H: Urunk, Istenünk * nem hagyja el az ő népét.
Zsolt 93,12-13a.14-15.17-18
ALLELUJA
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, * mert szelíd vagyok és alázatos szívű! Mt 11,29ab – 2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A kevélyt megalázzák, az alázatost dicsőségre emelik.
Szeretetből tegyük a jót, ne pedig a viszonzás reményében.
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik.
„Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki!« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb!« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 14,1.7-11