OLVASMÁNY Báruk próféta könyvéből
Az Úr, aki hitetlenségünk miatt sebeket osztott nekünk, be is kötözi, csak térjünk vissza hozzá.
Száműzetésben élő népének így üzen prófétája által az Úr: Bízzál, népem!
Választott nemzetem, emlékezzél rám! Nem azért lettetek pogány népek prédája, hogy végleg elvesszetek! De mert haragra ingereltétek Istent, ellenségeitek kezére adott titeket.
Felingereltétek Alkotótokat, az örök Istent azzal, hogy gonosz szellemeknek áldoztatok, és nem neki.
Elfelejtettétek Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.
Ő látta Istennek rátok törő haragját, és kiáltott:
„Halljátok ti, Sion szomszédai! Isten nagy szomorúságot küldött rám: láttam népem számkivetését, fiaim és leányaim fogságát, amelyet rájuk hozott az Örökkévaló. Boldogan fölneveltem őket, de sírva és gyászba öltözötten néztem, amint messzire távoztak. Ne gúnyoljon engem senki, hogy özvegy lettem és egyedül hagytak; gyermekeim bűnei miatt lettem ugyanis elhagyatott, mert ők hagyták el az Úr parancsait!
De bízzatok, fiaim, és kiáltsatok Istenhez!
Aki elvitt, az vissza is hoz, mert megemlékezik rólatok. Amint egykor elmétek távol járt az Úrtól, most térjetek hozzá, és tízszer jobban keressétek őt újra! Mert, aki rátok hozta a csapásokat, megszabadulástokkal örökre megörvendeztet majd titeket.”
Ez az Isten igéje.
Bár 4,5-12.27-29
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: A szegények imáját * meghallgatta Isten. 34a. vers.
Előénekes: Az alázatosak látják ezt, és örülnek. * Keressétek Istent, és szívetek újra éled,
mert az Úr meghallgat minden szegényt, * és foglyait nem hagyja magukra.
Hívek: A szegények imáját * meghallgatta Isten.
E: Dicsérje őt az ég, a föld és a tenger, * és bennük minden élőlény,
mert Isten megszabadítja Siont, * Júda városait újra felépíti.
Szolgáinak fiai örökségül kapják, * és ott laknak majd, kik nevét szeretik.
H: A szegények imáját * meghallgatta Isten.
Zsolt 68,33-37
ALLELUJA
Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Istene, * mert feltártad a kicsinyeknek országod titkait. Vö. Mt 11,25 – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Az apostoli munkajutalma: öröm a Szentlélekben.
A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek.
Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked.
Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 10,17-24