OLVASMÁNY Józsue könyvéből
Élete végén Józsue megújítja az Úrral kötött szövetséget.
Amikor Józsue érezte, hogy életének vége közeledik, ezt a beszédet intézte a néphez:
„Féljétek az Urat, és szolgáljatok neki egész és igaz szívvel! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek Mezopotámiában és Egyiptomban atyáitok szolgáltak. Ti az Úrnak szolgáljatok! Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, válasszatok most, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Mi, én és házam népe az Úrnak szolgálunk.”
A nép így felelt: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk. Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyet végigjártunk, és az összes nép között, ahol átvonultunk. Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk.”
Józsue erre azt mondta a népnek: „Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert ő szent Isten, féltékeny Isten, aki nem nézi el vétkeiteket és elpártolástokat. Ha elhagyjátok az Urat, és idegen isteneknek szolgáltok, ő is elfordul tőletek, megsanyargat és elpusztít titeket, bár azelőtt jót tett veletek.”
Akkor a nép így válaszolt Józsuának: „Nem lesz úgy, amint mondod, mert mi az Úrnak fogunk szolgálni!” Józsue erre azt mondta a népnek: „Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, hogy neki szolgáljatok.” Azt felelték: „Mi vagyunk a tanúk!” Józsue ekkor meghagyta nekik: „Akkor, távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izrael Istenéhez!” Azt mondta erre a nép Józsuénak: „Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, és az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni.”
Józsue tehát megkötötte a szövetséget a néppel azon a napon Szichemben, és a nép elé terjesztette a parancsokat és a rendeleteket. Józsue beírta mindezeket a szavakat az Úr törvényének a könyvébe. Aztán vett egy nagy követ, és odahelyezte a tölgyfa alá, amely az Úr szent helyén volt. Majd ezt mondta az egész népnek: „Íme, ez a kő szolgáljon bizonyságul ellenetek, mert ez hallotta az Úr minden szavát, amelyet hozzánk intézett. Ez tanú lesz ellenetek, nehogy később letagadjátok, és hazudni merjetek az Úrnak, a ti Isteneteknek!” Ekkor elbocsátotta a népet, mindenkit a maga birtokára.
Ezek után az események után meghalt Józsue, Nun fia, az Úr szolgája, száztíz éves korában.
Ez az Isten igéje.
Józs 24,14-29
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem. (Vö. 5a. vers. – 1 D2 tónus)
Előénekes: Istenem, oltalmazz engem, mert benned bízom! * Azt mondom Uramnak: „Istenem te vagy nékem.”
Isten az én osztályrészem és sorsom kelyhe: * örökségemet tőle várom.
Hívek: Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem.
E: Áldom az Urat, mert tanácsot adott nekem, * éjjel-nappal erre tanít szívem mélye.
Mindenkor Istent tartom szemem előtt; * jobbomon ő áll, semmitől sem félek.
H: Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem.
E: Megmutatod nekem az élet útját, * és a végtelen boldogságot, midőn szent orcád látom.
Gyönyörűségre hívtál engem * jobbod mellett szünet nélkül.
H: Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem.
Zsolt 15,1-2a és 5.7-8.11
ALLELUJA
Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Istene, * mert feltártad a kicsinyeknek országod titkait. Vö. Mt 11,25 – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus megáldja a gyermekeket.
Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket.
Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!”
Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 19,13-15