OLVASMÁNY Mózes negyedik könyvéből
A választott nép kevésre becsülte az ígéret földjét; Isten ezért büntetést szabott ki rájuk.
Amikor a választott nép a fáráni pusztában tartózkodott, az Úr ezt mondta Mózesnek: „Küldj férfiakat Kánaán földjére, hogy kémleljék ki azt a földet, amelyet népemnek akarok adni! Minden törzsből küldj egyet-egyet, olyant, aki a vezetők körébe tartozik.”
A kiküldöttek negyven nap múlva visszatértek, miután kikémlelték a földet, és eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg a választott nép egész gyülekezetéhez a Fárán-pusztába, amely Kádes mellett van. Beszámoltak nekik és az egész sokaságnak, aztán megmutatták nekik a föld gyümölcseit. Ezt mondták: „Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél bennünket. Az csakugyan tejjel és mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható. Lakói azonban igen erősek, városai pedig nagyok és fallal vannak körülvéve. Enák fiait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, heteusok, jebuzeusok, amorreusok a hegységben, és kananeusok laknak a tenger mellékén és a Jordán folyó körül.”
Erre a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket: „Menjünk csak fel bátran, és foglaljuk el azt a földet, mert bizonyosan el tudjuk foglalni!” Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: „Nem mehetünk fel egy olyan nép ellen, amely erősebb, mint mi.” Sőt, gyalázták népük előtt azt a földet, melyet megtekintettek, és azt mondták: „A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, elemészti lakóit; népe, melyet láttunk, szálfatermetű; láttunk ott néhány óriást Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.”
Emiatt jajveszékelve sírt az egész sokaság azon az éjszakán.
Az Úr ekkor így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a hálátlan nép? Meghallottam népem zúgolódását. Mondd meg tehát nekik: Ezt üzenem nekik, én, az Úr: Amilyen igaz, hogy én élek, olyan igaz, hogy úgy bánok veletek, ahogy fülem hallatára ti zúgolódtatok. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. A megszámláltak közül, aki húszéves elmúlt, és zúgolódott ellenem, senki sem megy be arra a földre.
Ama negyven nap számának megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek az ígéret földjét, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig fogtok lakolni gonoszságtok miatt, és megismeritek bosszúmat. Ahogyan megmondtam, én, az Úr, úgy fogok bánni e nagyon gonosz sokasággal, amely fellázadt ellenem; ebben a pusztában fog elpusztulni és meghalni.”
Ez az Isten igéje.
Szám 13,1-2.25–14,1.26-29.34-35
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy. (4a. vers. - 2. tónus)
Előénekes: Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk, * bűnbe estünk, gonoszat tettünk.
Atyáink Egyiptomban * nem értették meg csodáidat.
Hívek: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
E: Csakhamar elfeledték tetteid, * nem bíztak Isten terveiben.
Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában, * a sivatagban Istent kísértették.
H: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
E: Elfeledték Istent, aki megmentette őket, * aki nagy jeleket művelt Egyiptomban,
Kám földjén csodákat, * félelmetes dolgokat a Vörös-tengeren.
H: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
E: Már arra gondolt, hogy eltörli őket, * ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ám ő résen állt színe előtt, hogy elfordítsa az Úr haragját, * nehogy elpusztítsa őket.
H: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
Zsolt 105,6-7a.13-14.21-22.23
ALLELUJA
Nagy próféta támadt köztünk: * Isten meglátogatta az ő népét. Lk 7,16 – 2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus meggyógyítja egy kánaáni pogány asszony leányát.
Abban az időben Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!”
Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 15,21-28