OLVASMÁNY Mózes negyedik könyvéből
Mózes panaszkodik az Úrnak:
Egyedül nem bírja viselni a nép minden gondját, terhét.
A pusztai vándorlás idején a nép zúgolódni kezdett: „Ki ad nekünk húst enni! Visszagondolunk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma meg a fokhagyma. Most pedig hiába epekedünk, a szemünk nem lát mást, mint csak a mannát!” A manna apró maghoz hasonlított, és színe olyan volt, mint a mézgáé. A mannát a nép mindennap felszedte, kézimalmán megőrölte, vagy mozsárban összetörte, azután fazékban megfőzte, és olyan ízű kalácsot készített belőle, mint az olajoslepény. A manna éjszakánként a leszálló harmattal hullott a táborra.
Mózes meghallotta, hogy siránkozik a nép, ki-ki a sátora bejáratánál. Az Úr nagyon megharagudott emiatt, de Mózesnek se tetszett ez a dolog. Azért így szólt az Úrhoz: „Miért sújtod szolgádat? Miért nem találok kegyelmet előtted, és miért raktad rám az egész nép terhét? Hát én fogantam ezt a sokaságot, vagy én hoztam őket a világra, hogy azt mondod nekem: »Hordozd őket kebleden, ahogyan a dajka szokta hordozni a csecsemőt, és vezesd őket arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak!«? Honnan vegyek húst, hogy enni adjak ekkora sokaságnak? Felém fordulva siránkoznak, és azt mondják: »Adj nekünk húst enni!« Én egyedül nem viselhetem a nép gondját, felülmúlja erőmet. Ha azonban te másként ítéled meg a dolgot, ha kegyelmet találtam előtted, akkor, kérlek, vedd el életemet, hogy ne szenvedjek ekkora nyomorúságot!”
Ez az Isten igéje.
Szám 11,4b-15
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Örvendjetek Istennek, * a mi segítőnknek! (2a. vers. - 5. tónus)
Előénekes: Népem nem hallgatta meg szavamat, * Izrael nem figyelt igémre.
Szívük keménységére hagytam őket, * járjanak csak szándékuk szerint.
Hívek: Örvendjetek Istennek, * a mi segítőnknek!
E: Bárcsak hallgatna rám népem, * bárcsak utamon járna Izrael.
Ellenségeit megaláznám akkor, * s gyötrőire emelném kezemet.
H: Örvendjetek Istennek, * a mi segítőnknek!
E: Akik gyűlölik az Urat, meghódolnának néki, * és sorsuk örökké tartana.
Népemet pedig a búza javából táplálnám, * és jóllakatnám őket mézzel a sziklából.
H: Örvendjetek Istennek, * a mi segítőnknek!
Zsolt 80,12-13.14-15.16-17
ALLELUJA
Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való. Mt 4,4b – 2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézust könyörületre indítja az emberek lelki és testi ínsége.
(Az itt következő evangéliumot „A” évben már vasárnap olvastuk. Ma ezért Mt 14,22-36-ot olvassuk helyette lásd a 293. oldalon).
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt, és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak.
Amikor kiszállt a hajóból, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította betegeiket.
Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely, és az idő is már későre jár. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmiszert szerezzenek maguknak.” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!”
Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig az embereknek.
Mindannyian ettek, és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyermekeket.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 14,13-21