OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
A választott nép sohasem felejtheti el a nagy csodát:
Isten átvezette őket a kiszáradt tenger közepén.
Amikor Izrael fiai látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket, Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, s a fáraó minden lova, harci szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe.
A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére, és megzavarta őket. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: „Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel az Úr harcol értük az egyiptomiak ellen.”
Az Úr pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra.” Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott a régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész seregét, amely utánuk nyomult a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz lábbal mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.
Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, és hittek az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.
Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: „Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőség övezi: a lovat és lovasát a tengerbe vetette.”
Ez az Isten igéje.
Kiv 14,21–15,1
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi. (1a. vers. - 5. tónus)
Előénekes: Haragod leheletétől feltorlódtak a vizek, † a tornyosuló hullámok megálltak, * az örvények a tenger mélyén összegyűltek.
Az ellenség így szólt: † „Üldözőbe veszem és elfogom, * szétosztom a zsákmányt, és lelkem kielégül.
Kirántom kardomat, * és kezem elpusztítja őket.”
Hívek: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi.
E: Rájuk leheltél, és összecsapott felettük a tenger, * elmerültek, mint ólom a hatalmas vizekben.
Kinyújtottad kezedet, és a föld elnyelte őket, * megváltott népednek jóságos vezére lettél.
H: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi.
E: Bevezeted, és örökséged hegyére költözteted népedet, * erős lakhelyedre, amelyet te építettél.
H: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi.
Kiv 15,8-9.10 és 12.17
ALLELUJA
Aki szeret engem, megfogadja szavamat, * Atyám is szeretni fogja, és hozzá költözünk. Jn 14,23 – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Igazában azok tartoznak Jézushoz, akik teljesítik Isten akaratát.
Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.”
Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 12,46-50