SZENTLECKE a Jelenések könyvéből
Krisztus evangéliumának hirdetőire gyakran halál vár a két tanú őket jelképezi –, de övék a végső győzelem.
Én, János, látomásom közben ezeket a szavakat hallottam:
„Íme, az én két tanúm! Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, melyek a föld Urának színe előtt állnak. Ha valaki bántani akarja őket, tűz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Ha bárki is ártani merészel nekik, a halál fia. Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
Amikor majd tanúságtételüket befejezik, a mélységből felbukkanó vadállat harcra kel ellenük. Legyőzi és megöli őket. Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is keresztre feszítették. A népekből, törzsekből, nyelvcsaládokból és nemzetekből sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül, és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék. A föld lakói ujjongani fognak emiatt, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak.”
A három és fél nap elteltével azonban Istentől az élet lelke szállt beléjük, és talpra álltak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték őket. Az égből harsány hangot hallottak, amely így szólt: „Jöjjetek fel ide!” Erre ellenségeik szeme láttára egy felhőben felszálltak a mennybe.
Ez az Isten igéje.
Jel 11,4-12
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem! 1a. vers.
Előénekes: Áldott legyen az Úr, ő az én segítségem, † ő tanította harcra kezemet, * és ujjaimat viadalra.
Hívek: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
E: Ő az én irgalmasságom és erősségem, * menedékem és szabadítom;
ő a védőpajzsom, benne remélek, * aki uralmam alá veti népemet.
H: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
E: Új éneket éneklek neked, Istenem, * tízhúrú hárfán zsoltárt zengek.
Diadalra segíted a királyokat, * és szolgádat, Dávidot megóvod a gonosz kardtól.
H: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
Zsolt 143,1.2.9-10
ALLELUJA
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus győzött a halálon, * és az evangéliumban felragyogtatta az örök életet. Vö. 2Tim 1,10 – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Krisztus a feltámadásban örök életet ad nekünk.
Abban az időben odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 20,27-40