OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből
Az Úr dicsősége fényes felhő alakjában bevonul a jeruzsálemi templomba:
Isten együtt lakik népével.
Isten együtt lakik népével.
Prófétai látomását így írja le Ezekiel: A Lélek a templom keletre néző kapujához vezetett.
Láttam, hogy Izrael Istenének dicsősége bevonul kelet felől.
Hangja nagy vizek zúgásához volt hasonló, és fölségétől az egész föld ragyogott.
A látomás úgy tűnt elém, mint amikor az Úr városunkat jött elpusztítani.
Ahhoz is hasonló volt ez a jelenés, amelyet a Kobár folyó mellett láttam, és arcra borultam.
Az Úr fölsége tehát a templomba vonult a kelet felé néző kapun át.
Ekkor a Lélek fölemelt, s a templom belső udvarába vitt.
A templom pedig betelt az Úr dicsőségével.
Hallottam, hogy valaki a templomból beszél hozzám, és a férfiú, aki mellettem állt, így figyelmeztetett: „Emberfia, királyi trónom ez, és lábam zsámolya; én itt lakom népem fiai között mindörökké.”
Ez az Isten igéje.
Ez 43,1-7a
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Isten dicsősége * lakik majd földünkön. Vö. 10b. vers.
Előénekes: Hadd halljam, mit mond az én Uram, Istenem, * mert népének és szentjeinek békét ígér.
Az istenfélőkhöz valóban közel az üdvösség, * hogy országunkba dicsőség költözzék.
Hívek: Isten dicsősége * lakik majd földünkön.
E: Irgalom és hűség majd egymásra lelnek, * csókot vált az igazság és a béke.
A földből a hűség kisarjad, * és az igazságosság tekint le az égből.
H: Isten dicsősége * lakik majd földünkön.
E: Az Úr jóságát megmutatja, * földünk is meghozza termését.
Igazság jár az Úr előtt, * és béke a lába nyomában.
H: Isten dicsősége * lakik majd földünkön.
Zsolt 84,9ab-10.11-12.13-14
ALLELUJA
Egy a ti Atyátok, a mennyei, * egy a ti tanítótok, Krisztus. Mt 23,9b.10b – 6. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Krisztus követőitől távol álljon a képmutatás!
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket.
Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 23,1-12