OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
Az Úr az éhező népnek kenyeret ad a mennyből.
Izrael fiainak egész sokasága elindult Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuktól számított második hónap tizenötödik napján eljutottak a Sin pusztába, amely Elim és Sínai között van.
Itt a pusztában Izrael egész közössége zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen. Izrael fiai ezt mondták nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Miért hoztatok ki minket ide a pusztába? Hogy az egész közösség éhen vesszen?”
Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Íme, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy követi-e parancsomat. Ha a hatodik napon elkészítik azt, amit begyűjtöttek, kétszer annyi lesz, mint amennyit naponként gyűjtöttek.”
Erre Mózes így szólt Áronhoz: „Mondd meg Izrael fiai egész sokaságának: »Járuljatok az Úr színe elé, mert meghallotta zúgolódástokat!«” Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé tekintettek, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. Az Úr így szólt Mózeshez: „Hallottam a nép zúgolódását. Közöld velük: »Ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.«”
És valóban: estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő ereszkedett alá a táborra. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog maradt, olyan, mint a dér a földön. Izrael fiai meglátták és kérdezgették egymást: „Mi ez?”
Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.”
Ez az Isten igéje.
Kiv 16,1-5.9-15
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr. (24b. vers. - 2. tónus)
Előénekes: Istent kísértették szívük mélyén, * ételt követeltek kívánságuk szerint.
Isten ellen zúgolódtak, és így szóltak: * „Tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”
Hívek: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr.
E: Parancsot adott a felhőknek odafönn, * és megnyitotta az ég kapuit.
Eledelül mannát hullatott, * mennyei kenyeret adott nékik.
H: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr.
E: Angyalok kenyerét ette az ember, * bőségesen jóltartotta őket.
Keleti szelet támasztott az égen, * és déli szelet hajtott erejével.
H: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr.
E: Húst hullatott rájuk, annyit, mint a por, * s annyi madarat, mint a tenger fövenye,
lehullottak táboruk közepén, * sátraik közelében.
H: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr.
Zsolt 77,18-19.23-24.25-26.27-28
ALLELUJA
Jó mag az Isten igéje, † Krisztus a magvető; * aki reátalál, örökké élni fog. – 5. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Isten igéje csak készséges lélekben hozza meg termését.
Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket:
„Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 13,1-9